szárnyak nélkül.

Vannak pillanatok, amikor úgy érzed nincs tovább. A hétköznapi dolgok, amelyek eddig teljesen természetesnek tűntek, most csak idegesítenek.....és az emberektől a környezetedben egyszerűen menekülnél...jó messzire. Menekülnél mindentől és mindenkitől.... Talán amikor a legmélyebbre hullunk, akkor látjuk meg igazán, merre is kell tovább haladnunk. Amikor már nem tudsz mélyebbre süllyedni, csak felfelé szárnyalhatsz. S bár még felhős az ég, tudod, hogy a felhők felett mindig süt a nap.  Miért ne írhatnám meg én életem történetét? Ha nem érzem jól magam a szerepemben, egyszerűen újra teremtem a karakteremet, és indulhatok tisztalappal. Szakíthat az ember a sorsával? Az életével?  Kemény hónapok vannak mögöttem, de még mindig tudok mosolyogni a reggeli kávém mellett. Még mindig mosolygok, hiszen azt az életet élem, vagyis próbalom élni, amelyet több, mint 2 éve választottam. Mert bizony én voltam. Egyedül vagyok. Távol a családomtól, a barátaimtól. a régi életemtől. Egye...

Érezted már úgy, mintha egy szakadék szélén állnál? Még van választásod. Még vissza mehetsz a régi életedbe. Még vissza mehetsz, vagy egyszerűen fejest ugrassz az ismeretlenbe. Oda, ahol nem tudod, hogy mi vár. Lehet, hogy elesel majd, és kitöröd a nyakad...De lehet, hogy még erősebb leszel. Érezted már úgy, mintha egy szakadék szélén állnál, s közben a világod darabjaira hullik? 2 éve már. 2 éve feladtam mindent, hogy az álmaimnak éljek. Ötletekkel a zsebemben topogtam be az új világba. Izgatottan, megbabonázva....olyan sok mindent vártam a " Nagyvárostól" . Mondd, hol vannak ezek az álmok? Mondd, mi történt? Hol vesztem el? Egy barátom azt mondta, bármi is történik velem, sohasem maradok egyedül. Az álmaimat senki sem veheti el tőlem. Mindig velem lesznek. Igaza van. Érezted már úgy, hogy egy szakadék szélén állsz, és egyszerűen csak belevetnéd magad az ismeretlenbe? Vonzz az újdonság varázsa, látod a lehetőségeket magad előtt, az ösvényt az álmaid felé....és nem tuds...

Néha csak ülök a kedvenc kávézómban a " Nagyváros" közepén, és arra gondolok, engem is beszippantott London. Én is a metróhoz rohanó emberek milliójához tartozom, aki már nem tudja értékelni, milyen egy csodálatos város is. Hatalmas szerelem volt ez a részemről az első pillanattól kezdve, de valami megváltozott az elmúlt időszakban. Lassan 2 éve tart ez London, és köztem. A kapcsolatunk sohasem volt könnyű, de minden erőnkkel küzdöttünk. Az elején izgalmas volt, élveztem minden egyes percet. Aztán egyre jobban megismertük egymást, és kezdtem rájönni nem is olyan érdekes. Egyre többször okozott fájdalmat, csalódtam benne, s néha napján teljesen kiábrándultam belőle. Aztán visszacsalogatott, és minden ment tovább....ugyanúgy. Bonyolult kapcsolat a miénk. Néha bánom, hogy engedtem a csábításnak, aztán rájövök, már nem tudnék nélküle élni. Rengeteget változtam az elmúlt években, és nem bánom. Olyan dolgokat is megtettem, amiről azt hittem, sohasem leszek képes. Hátrahagytam miat...

Mindenki azt várja a környezetemben, mikor omlok össze. Mikor mondom azt, hogy nem bírom tovább, és kuporgok sírva a szobámban. Stay stong. Ennyi az egész. Nem érzem azt, hogy összeomlott volna a világom, sőt, azt érzem most kezdek igazán élni. Az emberek furcsán néznek rám, hiszen nem ismerik az energiavámpír énem. Nem ismerik az őrült, vad és mosolygós lányt, aki igazán vagyok. Persze én is meglepődtem a reakciómon, de tudod Kedves Barátom, nem ér annyit az egész, hogy szenvedjek miatta. Persze hogy fáj még, hiszen friss még az egész, de inkább a jövőbe tekintek, és próbálom lezárni a múltam. Kedves Barátom, tényleg jól vagyok. Talán azért, mert nem keresem a miérteket. Nem akarok válaszokat kapni, s nem kattog az agyam azon, hogy mi lett volna? Mindennek megvan a maga oka, s egyszerűen csak sodródom az árral. Már nem kapaszkodok kétségbeesetten a csónakomba....megpróbálok úszni....egyedül. Azt hiszem munkamániás énem visszatért, és a legjobb terápia számomra a munkám. Pá...

Talán ilyen érzés lehet, amikor a madarak kiszabadulnak a ketrecből. Próbálsz szárnyalni, de már olyan régóta voltál bezárva, hogy elfelejtetted, hogyan kell repülni. Félsz, hiszen eddig biztonságban voltál, és most csak magadra számíthatsz. De közben boldog vagy, mert végre követheted újra az álmaidat, és nem fogják lekötni a szárnyaidat. Régen megesküdtem magamnak, hogy mindig hallgatni fogok a megérzéseimre. Régóta éreztem már, hogy valami nincs rendben, és a környezetem is figyelmeztetett, de én vakon hittem abban, hogy csak beleképzelem a problémákat az életembe. Hittem, hogy igaz az egész, és abban ,hogy örökké fog tartani. Aztán azon kaptam magam, hogy fogta, összetörte a szívem, amit boldogan adtam oda neki, és mosolyogva tovább állt. Azt mondják az idő mindent megold, és azt is, hogy akit eltudnak vinni, az már régóta nem volt a tiéd, vagy talán sohasem. Nem érzem azt hogy elveszítettem valami fontosat, hiszen ami nem volt a tiéd, azt kár siratni. Félek, mert egyedül mara...

Az élet néha annyira egyszerűnek tűnik. Talán csak mi bonyolítjuk túl. Saját magunk elé építünk akadályokat, aztán meg sírunk, mert soha semmi sem sikerül nekünk. El kell hinned, igenis képes vagy rá! El kell hinned, összetörhetetlen vagy, és bármi történjék is, te kibírod! Mondd, hányszor küldött az élet a padlóra? Mondd, hányszor keltél fel, és mentél tovább? Mondd miért játszod ugyanazt a játékot minduntalan? Miért nem hiszel önmagadban? Csak egy kicsit kell akarnod, meg még egy kicsit, meg még, és már nem is olyan elérhetetlen. Igaz?! Tegnap megkérdezte tőlem az egyik ismerősöm, miért változtattam meg a hajam színét. Azt hitte valami hatalmas változás állt be az életemben, erre a nagy stílusváltás. Csak néztem rá bután, hiszen semmi sem változott az életemben. Minden a régi. ...aztán rájöttem....én változtam..Azt hiszem kezdek felnőni. Rengeteg felelősség nyomja a vállam, amit nem bánok. Saját magam hozom meg a döntéseimet, és önálló életet élhetek/ kell élnem. S ami a...

Mindig könnyebb feladni. Beletörődve elkullogni a csatatérről... mit sem törődve az érzéseinkkel....mit sem törődve az álmainkkal. Könnyebb szembeköpni a saját tükörképünket, és egy olyan életet élni, amelyet sohasem akartál, mint sem felvenni a bokszkesztyűt, és harcolni a végsőkig. Azt mondják mindennek a kulcsa az akarat. Azt is mondják, hogy csodák léteznek. Bármit elérhetsz, csak hinned kell benne. De néha nagyon nehéz..... Elengedtem a pillangómat. Mégsem szárnyal.....Talán a problémákat gyökerestül kell megszüntetni. Talán a legjobb alapokat úgy tudom lerakni, ha mindent lerombolok, és elölről kezdem az egész építkezést. Talán a tavasz a legjobb időszak az újrakezdésre. Mindent elsöprő szél, s csak a káosz marad. És én. Azt hiszed, nálam kolbászból van a kerítés, és hercegnő módjára élek. Talán azt hiszed az életem egy tündérmese, és minden nap a szivárvány hullámain lovagolok. Talán azt hiszed az életem könnyű, de a közelében sem jársz kedves barátom. "Stay strong...

Az élet nem könnyű. Bárhol is élj ebben a hatalmas világban, mindenhol ugyanaz a nóta szól. Egyedül csakis rajtad áll Kedves Barátom, hogyan is táncolsz a ritmusra. Mindenki harcol. Bárki mondhat bármit, mindenkinek megvannak a démonjai. A démonok, akik néha kegyetlenül, ellentmondást nem tűrve megjelennek, és kinoznak. Hibázunk. Senki sem tökéletes. Bármennyire is próbálunk álarcok mögé rejtőzni, s leplezni gyengeségünk, eljön az idő, amikor minden a felszínre kerül. A színjátéknak vége, és megmutatkozik valódi énünk. Ilyenkor meztelennek érezzük magunkat, és sehol sem találunk leplet, mely alá elrejthetjük titkainkat. Bármennyire is próbálok a múltam elől menekülni, mit sem ér. Üldöz, n...