Mindig könnyebb feladni. Beletörődve elkullogni a csatatérről... mit sem törődve az érzéseinkkel....mit sem törődve az álmainkkal. Könnyebb szembeköpni a saját tükörképünket, és egy olyan életet élni, amelyet sohasem akartál, mint sem felvenni a bokszkesztyűt, és harcolni a végsőkig.
Azt mondják mindennek a kulcsa az akarat. Azt is mondják, hogy csodák léteznek. Bármit elérhetsz, csak hinned kell benne. De néha nagyon nehéz.....
Elengedtem a pillangómat. Mégsem szárnyal.....Talán a problémákat gyökerestül kell megszüntetni. Talán a legjobb alapokat úgy tudom lerakni, ha mindent lerombolok, és elölről kezdem az egész építkezést. Talán a tavasz a legjobb időszak az újrakezdésre. Mindent elsöprő szél, s csak a káosz marad. És én.
Azt hiszed, nálam kolbászból van a kerítés, és hercegnő módjára élek. Talán azt hiszed az életem egy tündérmese, és minden nap a szivárvány hullámain lovagolok. Talán azt hiszed az életem könnyű, de a közelében sem jársz kedves barátom.
"Stay strong". Lassan 2 éve varrattam magamra. Lassan 2 éve kezdtem új életet, bízva a változás jótékony hatásában. " Maradj erős, légy bátor, tarts ki a végsőkig, és eléred az álmaidat. " Akkor minden olyan könnyűnek tűnt. Régen elég volt egy csinos magassarkú, és egy stílus váltás a boldogsághoz. Régen voltak álmaim. Régen tudtam, mit akarok az életemmel kezdeni. Én voltam a " dilis csaj " az " őrült ötleteivel " . Ma már én is csak egy lány vagyok. Egy lány, aki elfogadta a szürke hétköznapokat, és akit bedarált a rendszer. Az a lány, aki sohasem akart átlagos lenni....az a lány, aki megakarta váltani a világot, és nem bírt megülni a csinos kis fenekén. Az a lány, aki már nem én vagyok.....
Nehéz elfogadnom a változásokat az életemben. A sok felelősség, és kötelezettség mellett elfelejtettem élni. Elfelejtettem élvezni az élet apró pillanatait. Elnyomtam magamban a lázadó énemet, aki most felszínre akar törni. A tenni akarás befészkelte magát elmémbe, és nem hagy nyugodni. Az érzés egyre csak növekszik bennem, és szárnyaveszett pillangóm újra szárnyalni akar. Talán a tavasz illata csábítja. Talán csak belefáradt a semmittevésbe. Újra élni akar....
Talán a legnagyobb változások maguktól jönnek. Talán csak hagynom kellene dolgozni a gépezetet, s csak sodródni az árral. Talán majd te is láthatod szárnyalni , és újra mosolyt tudok csalni az arcodra.
Azt mondják mindennek a kulcsa az akarat. Azt is mondják, hogy csodák léteznek. Bármit elérhetsz, csak hinned kell benne. De néha nagyon nehéz.....
Elengedtem a pillangómat. Mégsem szárnyal.....Talán a problémákat gyökerestül kell megszüntetni. Talán a legjobb alapokat úgy tudom lerakni, ha mindent lerombolok, és elölről kezdem az egész építkezést. Talán a tavasz a legjobb időszak az újrakezdésre. Mindent elsöprő szél, s csak a káosz marad. És én.
Azt hiszed, nálam kolbászból van a kerítés, és hercegnő módjára élek. Talán azt hiszed az életem egy tündérmese, és minden nap a szivárvány hullámain lovagolok. Talán azt hiszed az életem könnyű, de a közelében sem jársz kedves barátom.
"Stay strong". Lassan 2 éve varrattam magamra. Lassan 2 éve kezdtem új életet, bízva a változás jótékony hatásában. " Maradj erős, légy bátor, tarts ki a végsőkig, és eléred az álmaidat. " Akkor minden olyan könnyűnek tűnt. Régen elég volt egy csinos magassarkú, és egy stílus váltás a boldogsághoz. Régen voltak álmaim. Régen tudtam, mit akarok az életemmel kezdeni. Én voltam a " dilis csaj " az " őrült ötleteivel " . Ma már én is csak egy lány vagyok. Egy lány, aki elfogadta a szürke hétköznapokat, és akit bedarált a rendszer. Az a lány, aki sohasem akart átlagos lenni....az a lány, aki megakarta váltani a világot, és nem bírt megülni a csinos kis fenekén. Az a lány, aki már nem én vagyok.....
Nehéz elfogadnom a változásokat az életemben. A sok felelősség, és kötelezettség mellett elfelejtettem élni. Elfelejtettem élvezni az élet apró pillanatait. Elnyomtam magamban a lázadó énemet, aki most felszínre akar törni. A tenni akarás befészkelte magát elmémbe, és nem hagy nyugodni. Az érzés egyre csak növekszik bennem, és szárnyaveszett pillangóm újra szárnyalni akar. Talán a tavasz illata csábítja. Talán csak belefáradt a semmittevésbe. Újra élni akar....
Talán a legnagyobb változások maguktól jönnek. Talán csak hagynom kellene dolgozni a gépezetet, s csak sodródni az árral. Talán majd te is láthatod szárnyalni , és újra mosolyt tudok csalni az arcodra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése