Aktuális láz

Az élet nem könnyű. Bárhol is élj ebben a hatalmas világban, mindenhol ugyanaz a nóta szól. Egyedül csakis rajtad áll Kedves Barátom, hogyan is táncolsz a ritmusra.

Mindenki harcol. Bárki mondhat bármit, mindenkinek megvannak a démonjai. A démonok, akik néha kegyetlenül, ellentmondást nem tűrve megjelennek, és kinoznak.

Hibázunk. Senki sem tökéletes. Bármennyire is próbálunk álarcok mögé rejtőzni, s leplezni gyengeségünk, eljön az idő, amikor minden a felszínre kerül. A színjátéknak vége, és megmutatkozik valódi énünk. Ilyenkor meztelennek érezzük magunkat, és sehol sem találunk leplet, mely alá elrejthetjük titkainkat.
Bármennyire is próbálok a múltam elől menekülni, mit sem ér. Üldöz, néha elkap, fojtogat, elenged és az egész kezdődik elölről.
Megváltoztam. Hiányzik a naiv, ábrándozó énem, aki szuperhősként akarta megváltani a világot. A mosolygós lány, aki rettegett energiavámpír hírében állt, mégis mosolyt tudott csalni még a te arcodra is. Hiányzik az őrület az életemből. Hiányzik, hogy az egész világot kizárva elmeneküljek a saját kis menedékembe, és ott osszam meg a lelkem legrejtettebb titkait az univerzummal. Hiányzik az újdonság varázsa, a változás okozta eufória. Hiányzik minden, amit régen még gyűlöltem. De közben rajövök arra, hogy minden okkal történik. Talán még nem látom az utam végét, de mindenki a saját sorsának kovácsa.

Szárnyak nélkül, céltalanul bolyongunk. Utáljuk az életünket, s kedvetlenül indulunk neki az új napnak. Az új napnak, amely tele van lehetőségekkel, apró csodákkal. Talán csak hagynunk kellene szárnyalni a pillangónkat. Talán csak egy kicsit nyitnunk kellene a világ felé. Talán csak egy kicsit pozitívabban kellene hozzáállnunk a dolgokhoz. Talán akkor egy kicsit boldogabbak lehetnénk.
Az elmúlt egy év alatt rengeteget változott az életem. Sőt, gyökeresen megváltozott. Csak kapkodtam a fejem, mint egy kerge csirke, nem találtam a helyem az új világban. Mindenhol csak sötét felhőket láttam, és elfelejtettem értékelni azt a sok jó dolgot, amit az élettől kaptam. Nem azért jönnek a rossz dolgok az életünkbe, mert megérdemeljük azokat, és ezzel akar büntetni minket az élet.... Dehogyis! Mi magunk akarjuk. Persze, hogy könnyebb panaszkodni és sajnáltatni magunkat, ahelyett, hogy feszegetnénk a határainkat, fejlesztenénk képességeinket, és kockáztatnánk egy kicsit. Merjünk már bátrabbak lenni!

Ameddig bezárjuk a pillangót , nem fog szárnyalni. De figyeld meg Kedves Barátom, ha kinyitod a ketrec ajtaját, milyen boldogan fog repkedni.... ahogyan te is, én is és mindenki képes rá.