Az élet néha annyira egyszerűnek tűnik. Talán csak mi bonyolítjuk túl. Saját magunk elé építünk akadályokat, aztán meg sírunk, mert soha semmi sem sikerül nekünk.
El kell hinned, igenis képes vagy rá!
El kell hinned, összetörhetetlen vagy, és bármi történjék is, te kibírod!
Mondd, hányszor küldött az élet a padlóra? Mondd, hányszor keltél fel, és mentél tovább? Mondd miért játszod ugyanazt a játékot minduntalan? Miért nem hiszel önmagadban? Csak egy kicsit kell akarnod, meg még egy kicsit, meg még, és már nem is olyan elérhetetlen. Igaz?!
Tegnap megkérdezte tőlem az egyik ismerősöm, miért változtattam meg a hajam színét. Azt hitte valami hatalmas változás állt be az életemben, erre a nagy stílusváltás. Csak néztem rá bután, hiszen semmi sem változott az életemben. Minden a régi. ...aztán rájöttem....én változtam..Azt hiszem kezdek felnőni. Rengeteg felelősség nyomja a vállam, amit nem bánok. Saját magam hozom meg a döntéseimet, és önálló életet élhetek/ kell élnem. S ami a legjobb az egészben Ő mellettem van, s tudom bármi történjék is, mindig mellettem lesz. Ha elesnék elkap, és segít tovább menni az úton. Nincs annál jobb érzés, mint egy hosszú nap után Hozzá bújni. Boldog vagyok, és ezt érzést nem cserélném el semmire.
Megváltoztam. Már nem tesz boldoggá egy magassarkú , de még egy miniruha sem. Már nem tudsz megsirattatni, csak mert nem érted mit miért teszek. Már nem tudsz elrettenteni a célomtól. Már nem tudod elhitetni velem kevés vagyok. Nem értem néhány embert miért tesz boldoggá, ha kritizálhatnak. Miért nem foglalkoznak a saját életükkel, ahelyett, hogy kételyeket ébresztenek benned, s aztán nevetnek a nyomorodon. Kihasználják a gyengeségeidet, de a szemedbe sohasem mondanák meg az igazat.
Tudod mit kedves barátom? Azt hiszem jó úton járok. S ha valaki képtelen velem tartani a lépést, az már nem az én problémám. Itt az ideje a saját életemmel foglalkozni, mert én igenis hiszek magamban, és igenis összetörhetetlen vagyok.
El kell hinned, igenis képes vagy rá!
El kell hinned, összetörhetetlen vagy, és bármi történjék is, te kibírod!
Mondd, hányszor küldött az élet a padlóra? Mondd, hányszor keltél fel, és mentél tovább? Mondd miért játszod ugyanazt a játékot minduntalan? Miért nem hiszel önmagadban? Csak egy kicsit kell akarnod, meg még egy kicsit, meg még, és már nem is olyan elérhetetlen. Igaz?!
Tegnap megkérdezte tőlem az egyik ismerősöm, miért változtattam meg a hajam színét. Azt hitte valami hatalmas változás állt be az életemben, erre a nagy stílusváltás. Csak néztem rá bután, hiszen semmi sem változott az életemben. Minden a régi. ...aztán rájöttem....én változtam..Azt hiszem kezdek felnőni. Rengeteg felelősség nyomja a vállam, amit nem bánok. Saját magam hozom meg a döntéseimet, és önálló életet élhetek/ kell élnem. S ami a legjobb az egészben Ő mellettem van, s tudom bármi történjék is, mindig mellettem lesz. Ha elesnék elkap, és segít tovább menni az úton. Nincs annál jobb érzés, mint egy hosszú nap után Hozzá bújni. Boldog vagyok, és ezt érzést nem cserélném el semmire.
Megváltoztam. Már nem tesz boldoggá egy magassarkú , de még egy miniruha sem. Már nem tudsz megsirattatni, csak mert nem érted mit miért teszek. Már nem tudsz elrettenteni a célomtól. Már nem tudod elhitetni velem kevés vagyok. Nem értem néhány embert miért tesz boldoggá, ha kritizálhatnak. Miért nem foglalkoznak a saját életükkel, ahelyett, hogy kételyeket ébresztenek benned, s aztán nevetnek a nyomorodon. Kihasználják a gyengeségeidet, de a szemedbe sohasem mondanák meg az igazat.
Tudod mit kedves barátom? Azt hiszem jó úton járok. S ha valaki képtelen velem tartani a lépést, az már nem az én problémám. Itt az ideje a saját életemmel foglalkozni, mert én igenis hiszek magamban, és igenis összetörhetetlen vagyok.
stay strong :D :D már beléd van égetve :*
VálaszTörlés