Vannak pillanatok, amikor úgy érzed nincs tovább. A hétköznapi dolgok, amelyek eddig teljesen természetesnek tűntek, most csak idegesítenek.....és az emberektől a környezetedben egyszerűen menekülnél...jó messzire. Menekülnél mindentől és mindenkitől....
Talán amikor a legmélyebbre hullunk, akkor látjuk meg igazán, merre is kell tovább haladnunk. Amikor már nem tudsz mélyebbre süllyedni, csak felfelé szárnyalhatsz. S bár még felhős az ég, tudod, hogy a felhők felett mindig süt a nap.
Miért ne írhatnám meg én életem történetét? Ha nem érzem jól magam a szerepemben, egyszerűen újra teremtem a karakteremet, és indulhatok tisztalappal. Szakíthat az ember a sorsával? Az életével?
Kemény hónapok vannak mögöttem, de még mindig tudok mosolyogni a reggeli kávém mellett. Még mindig mosolygok, hiszen azt az életet élem, vagyis próbalom élni, amelyet több, mint 2 éve választottam. Mert bizony én voltam. Egyedül vagyok. Távol a családomtól, a barátaimtól. a régi életemtől. Egyedül vagyok, a magány fájó érzése mégis távol áll tőlem, hiszen az álmaim még mindig itt vannak velem. Tulajdonképpen szeretem az életem. A Nagyváros rengeteget adott, és rengeteget elvett, de ez így van rendjén. Az életem nem tökéletes, de ez így van rendjén. Néha kell egy kis eső a napfényes napok után.
Vannak találkozások. Találkozások, amelyek változást hoznak az életedbe. És emberek, akik hirtelen lépnek be, mégis mindent felforgatnak. Okkal érkeznek, és addig maradnak, ameddig szükséged van rájuk.
A srác a szomszédból.....vicces, ahogyan az életembe lépett, de még viccesebb, ahogyan a részévé vált. Mindig én voltam a lány, aki meghallgatott téged, tanácsokat adott neked, és motivált. Amikor úgy érezted nincs tovább, ő ráébresztett, hogy mennyire erős vagy, és képes vagy bármire. A srác a szomszédból engem motivál. Állandóan mosolyog. Hihetetlen mennyiségű pozitív energiát áraszt magából, és nekem is ad belőle. Meghallgat, támogat. A srác a szomszédból jó hatással van rám.
Fogalmam sincs, mennyi ideig lesz részese zavaros életemnek, de nem is akarom tudni. Egyszerűen csak élvezem, hogy van.
Vajon az ember szakíthat az életével? Nem tudom, de én megtettem.
A srác a szomszédból.....vicces, ahogyan az életembe lépett, de még viccesebb, ahogyan a részévé vált. Mindig én voltam a lány, aki meghallgatott téged, tanácsokat adott neked, és motivált. Amikor úgy érezted nincs tovább, ő ráébresztett, hogy mennyire erős vagy, és képes vagy bármire. A srác a szomszédból engem motivál. Állandóan mosolyog. Hihetetlen mennyiségű pozitív energiát áraszt magából, és nekem is ad belőle. Meghallgat, támogat. A srác a szomszédból jó hatással van rám.
Fogalmam sincs, mennyi ideig lesz részese zavaros életemnek, de nem is akarom tudni. Egyszerűen csak élvezem, hogy van.
Vajon az ember szakíthat az életével? Nem tudom, de én megtettem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése