Az elmúlt napok múlását szinte nem is érzékeltem. A percek, az órák robbanásszerűen váltották egymást, és lényem minden perccel egyre mélyebbre süllyedt a süllyesztőben.
Egy gépezethez kezdek hasonlítani, aki elvégzi a beprogramozott feladatokat. Néha, néha selejtet gyárt, és leáll. De aztán kap egy kis olajat, és újra beindul.
Nem tudom meddig tart ez még, de azt hiszem kezdek hozzászokni. Szívemnek nincs ideje összetörni, és lelkem sem hánykódik már. Az okos eszem már csak a feladatok elvégzésére összpontosít. Jó ez így. Most jól vagyok. A lelkem tengerén most szélcsend van. Az eget nem borítják sötét gomolyfelhők, és csak néha- néha jelenik meg a fájdalom szele, de tovább is áll rögtön.
Harcolok tovább,és már tényleg nem hátrálok meg. Még nem. Soha többé.
Egy gépezethez kezdek hasonlítani, aki elvégzi a beprogramozott feladatokat. Néha, néha selejtet gyárt, és leáll. De aztán kap egy kis olajat, és újra beindul.
Nem tudom meddig tart ez még, de azt hiszem kezdek hozzászokni. Szívemnek nincs ideje összetörni, és lelkem sem hánykódik már. Az okos eszem már csak a feladatok elvégzésére összpontosít. Jó ez így. Most jól vagyok. A lelkem tengerén most szélcsend van. Az eget nem borítják sötét gomolyfelhők, és csak néha- néha jelenik meg a fájdalom szele, de tovább is áll rögtön.
Harcolok tovább,és már tényleg nem hátrálok meg. Még nem. Soha többé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése