Magányos csónak

"Nem merünk kockáztatni, mert félünk, hogy elbukunk. De ha meg sem próbáljuk, akkor mi értelme van az egésznek? Mi értelme álmodozni? Nem is gondolunk arra, hogy vesztesek soha sincsenek, csak győztesek. Mert ha mégsem sikerül elérnünk a célunkat, akkor is emlékezhetünk arra, hogy legalább megpróbáltuk....Büszkék lehetünk magunkra, mert igenis küzdöttünk az álmainkért. Nem mindegy, hogy úgy éljük le az életünket, hogy nem is adtunk esélyt a véletlennek, vagy legalább megpróbáltuk."

Igen, ezt néhány hónappal ezelőtt írtam, és ha jól belegondolok, még mindig egyet értek magammal.....Emlékszem azokra a fájdalmas napokra, amikor a boldogság néha néha beragyogta lelkem, de nem voltam igazán boldog. Akkor más dolgok érdekeltek, és az érzelmeim irányítottak. Ma már az ész az úr, és nem bánom.  

Furcsa visszarepülni az akkori életembe, de nem érzem magam szomorúnak. Örülök, hogy azt is átéltem, mert jó kis tapasztalat volt az élettől. Azóta kaptam még  néhány pofont az élettől, kerültem a gödör legmélyére, és most jól vagyok. Ma már másképpen látok mindent. A rég áhított változás akkor lépett be az életembe, amikor nem is vártam. nem kellet semmit erőltetni, egyszerűen változunk...

 

A változás szele elindította a hajómat egy olyan sziget felé, amely akár ÁLMAIM FÖLDje is lehet. Már nem álmodom az életem, mert nincs értelme. A sors mindig közbe avatkozik, jókor és jó helyen :)