Visszatért oda, ahol minden kezdődött. Lelke legmélyén vágyott az ismerős hely bebarangolására újra, de az esze, az okos ész mást diktált. Most már tudja a szív és a lélek is, hogy nem szabad játszani az ésszel. Mert ő mindig tudja, hogy mi a helyes. S bár fájó lecesndesíteni a bennünk felgyulladó vad tüzet, mely aztán felemészti egész testünk, de jobb hamarabb kioltani minden szikráját a felrobbanó vágyaknak, mert túl késő lesz. Fájni fog. égetni. Szétmarcangolja a lelket, új sebeket ejt a beforrottak helyett, és a végén por és hamu marad belőlünk.
Hiba volt. De még mekkora. És ez még csak a kezdet. A szív lassú halállal szűn meg dobogni, kínzó fájdalmak közepette, melyet csak magának köszönhet....
Lesz még rosszabb is. Lesz. Az okos ész is tudja, de nem tud a vágyakkal és emlékekkel teli szívnek parancsolni. És csak tétlenül vár, hagyja, hogy a szív végül feladja a harcot. Reméli, egyszer ráeszmél arra, hogy nem mindig az érzéseknek kell vezérelni bennünket. Vár. és csak vár......
Hiba volt. De még mekkora. És ez még csak a kezdet. A szív lassú halállal szűn meg dobogni, kínzó fájdalmak közepette, melyet csak magának köszönhet....
Lesz még rosszabb is. Lesz. Az okos ész is tudja, de nem tud a vágyakkal és emlékekkel teli szívnek parancsolni. És csak tétlenül vár, hagyja, hogy a szív végül feladja a harcot. Reméli, egyszer ráeszmél arra, hogy nem mindig az érzéseknek kell vezérelni bennünket. Vár. és csak vár......
Megjegyzések
Megjegyzés küldése