szárnyak nélkül.

Kedves barátom, az köztudott tény, hogy a családod rendkívüli. Különc vagy te is, de a szűk kör melyben élsz, páratlan. Sosem volt még olyan, hogy minden a rendes kerékvágásban ment volna. Most sem. Boldog lehetsz, hogy te is részese lehettél az iménti kis zűrzavarnak. Íme az élménybeszámoló: Vegyünk egy kicsit idegbajos apát, aki véletlenül benne hagyja a járó motorral rendelkező gépjárműben a kulcsot. És bezáródik a szóban forgó autó. Hogy fokozzuk az izgalmat, a pótkulcsnak csak hűlt helye maradt. Nah tehát édesapa idegroham közepette kétségbeesetten próbál bejutni az autóba, de nem sikerül. Nemsokára csatlakozik a mama, és a két gyerek is. Bár nem tudnak segíteni a négykerekű felszabadításában, buzgón futkorászva keresgélik a különböző szerszámokat. Aztán csatlakozik a szomszéd, és megérkezik a család újdonsült tagja, aki rendelkezik szerelő tapasztalatokkal. Nos, a motort sikerült leállítani, számodra érthetetlen módon. De még mindig nem tudtak bejutni. Szívás. de ez már nem a te...

Nos, kedves barátom, zűrös 1 évet tudhatsz magad mögött. Lássuk csak: volt itt dráma, ármány és szenvedély, öröm, bánat, móka és kacagás, röhögőgörcs és síróroham, hiszti, idegroham, és sok más is... Néha, mint a mérgezett patkány pattogtál fel, s alá, és aktivitásod nem ismert határokat. Igen, igen kis izgő- mozgó haribó módjára idegelted ki ismerőseidet, és ha jól belegondolsz ez örömet okozott neked. Néha melegítőben csokit majszolva sírtál együtt a szappanoperák hőseivel, de megesett, hogy a te életed is egy csöpögős filmre emlékeztetett. Rátaláltál néhány igaz barátra, és egy lelkitársra. De tudod nem kell ennyire örülni, mert el is vesztettél sok számodra fontos személyt. Mondjuk úgy, hogy kiegyenlítődtek a viszonyok.  ( És a csipet csapat, és a sok kacajos pillanat :D ) Sikeresen elvégezted a " hogyan hódoljunk a káros szenvedélyeknek " tanfolyamot, s immár nem veted meg az alkoholt, és már nem csak alulról füstölögsz. S, hogy fokozzuk még az izgalmakat, hivat...

"Visszahoz egy régi perc megidéz egy fénykép míg csak élnem kell sose lesz másképp ugyanaz a fájdalom ugyanaz az érzés...."

Amikor állandó jelleggel sírsz, mert megbántottak, sírsz, mert fáj az összetört szíved, amikor legszívesebben meghalnál a gyötrelmek közepette, nos kis barátom, még nem láttál semmit ebből a nagy világból. Amikor nem a lelki sérelmek miatt szenvedsz, amikor az igazi fizikai fájdalom érzése járja át a tested, na akkor sírhatsz, mert az tényleg fáj. Akkor nem tehetsz ellene semmit, könyöröghetsz, hogy legyen vége, múljon el...nem fog.............. Most, hogy ezt is átélted, kedves barátom, ugye nem fogsz többé nyafogni olyan apró kis dolgok miatt, mint hogy összetörték a te kis törékeny szívedet, vagy belegázoltak a lelkivilágodba? Sok szerencsét a továbbiakban neked, és kitartást, mert ez a való világ!

Tudod, van olyan, hogy rá találsz egy térképre, mely egy kincses sziget legrejtettebb titkait rejti. Hatalmas véletlen, hogy ráleltél erre a különleges dologra, mégsem tudod mit kezdj vele, bármilyen kézenfekvőnek is tűnik. Van az úgy, hogy hezitálsz, tiéd legyen az a kincs, megérdemled- e, és ha már a tiéd, mit is csinálj vele azután. De az idő homokórájának porszemei gyorsan peregnek, és ha nem döntesz gyorsan, elszalajtod az esélyt.....a legdrágább kincsre. Amit bánni fogsz egy életen át. Persze azon nyomban neki lódulhatsz a vadászatnak, gondolkodás nélkül, és csak várod a fejleményeket. És talán jól is elsülhet ez az egész. De legbelül tudod jól, sohasem fogsz belemászni egy gödörbe, mely telis teli ismeretlenséggel. Mert ismered önmagad. Másokra hagyod a vadászatot, és te maradsz a saját elszigetelt kis szigeteden, hogy egyszer rád találjanak, és valakinek te legyél a kincs.....

Furcsa dolgokra képesek az emberek, ha eszükbe jut néhány kósza emlékkép. Ma addig tapintható sem volt a békesség, és a nyugalom a házunkban, míg nem történt valami......valami különleges. Meglepő módon alig vártam, hogy feldíszítsem a fenyőfát, és újra, ahogyan régen a fényénél énekelhessek. Viccesen hangzik, talán az is, de tényleg így volt. Újra gyereknek érezhettem magam, aki kicsit ügyetlen mozdulatokkal helyezi fel a fényes gömböket, és beleakad az égősorba, aki attól fél, hogy bármelyik pillanatban eldőlhet szegény fa. A díszek rakosgatásakor a család nosztalgiázni kezdd, a régi időkről, és a feszültség már oldódni látszik. Anyu még mindig készíti a sok finomságot, apu retro slágerek hadával bombázza az egész házat, és közben nosztalgiázik. A régi időkben jár, amikor még fiatal volt. Elmeséli, hogyan ismerkedett meg anyuval, és az egész család csak úgy csüng minden szaván. És ebben a pillanatban, valami különleges érzés járja át mindannyiunkat. A békesség, a szeretet...nem tud...

Tudjátok, néha kisgyereknek érzem magam. Főleg, amikor anyukám bezár a szobámba, és nem enged sehova. Oké, azt elismerem, gyerek vagyok még az ő szemükben, na de mégis, mi van itt kérem szépen? Amikor már nem tudsz mit csinálni, mint nyálas szappan oporákat figyelni árgós szemekkel, és arra várni, hogy végre csókolózzon már az a két idióta, az már kicsit gázos szitu. És tényleg nem túlzok. :) Komolyan elgondolkoztam azon, hogy hogyan is jutottam ide. Lesüllyedtem, mint a Titanic az óceán mélyére. Persze bűnözök, és néha kitörök a szülői szigorból, de hát nah, kell egy kis izgalom. Egyszer úgyis feloldják a rabságom zárját, addig is elvagyok én a kis világomban, és gondolkodom...mint mindig :)

És igen, mindenki életében eljön az a pillanat, amikor bűntelen és tisztességes életét fel kell áldoznia egy nemesebb célért. Persze még visszafordulhatsz, és menekülhetsz megint....és igen, a félelem megint eluralkodhat rajtad. De miért is ne? Próba, szerencse...... Vétkezni emberi dolog, és vasárnap úgyis meggyónnod. Egy kis  rizikó mindig belefér.....és hát az izgalom, jó kis drog, mondhatom. Na jó, azért csalni nem mindig kell, de ha szétszórt vagy, és inkább nézed a csini kis popsikat, akkor úgy kell neked. Ne félj, kedves barátom, túl fogod élni, mindenki túléli....Na azért ne ess át a ló túloldalára, a többi gondodat azért a megszokott becsületességgel old meg. Sok sikert, kedves barátom, és találkozunk a   túloldalon!:)

Tudod, vannak olyan pillanatok, amikor az ösztön fölülmúlja az akaratot. Persze, most rögtön jön a perverz oldala, hogy naná a vágyak mindig eluralkodnak rajtunk, de nem, ez most más. Van az a nap, amikor a kötelezettségeidnek hátat fordítva, egyszerűen csak élvezed a  helyzetet. Tudod, hogy következményekkel jár, és meg fogod bánni, de akkor és ott nem érdekel. Itt is megmutatkozik, hogy változol. Ösztön....igen, ösztön az, amikor megjelenik egy formás fenekű hímnemű egyed, és neked magolnod kellene, de valami különleges erő rá szegezi a tekinteted. És egymást követik az efféle különleges példányok, és te már a tanulás gondolatára is gutát kapsz. Hát igen, mi nők mondjuk sóhajtozva, hogy " Pasik! " , közben pedig ugyanabban a cipőben járunk. Vicces ugye? Kicsit ironikus is.....  De hát, van az a mondás, hogy " Mindent a szemnek, semmit a kéznek", és ez ránk, nőkre is vonatkozik, mert ugye egyenjogúság van  a két nem között. És az a pasi, aki rózsaszínkörömmel jele...

Voltál már lenn, és voltál már fenn. Érezted már magad a padlóra taszítva, és néha repültél a felhők között. Érezted, hogy szíved kettészakad, vagy éppen lelked pillangóként szárnyal. Szerettél, úgy mint még soha; s feledtél megannyii rosszat. Volt sok fájdalom, szenvedés; s megannyi álom és ébredés. Boldog pillanatok, melyek az égbe emeltek; s öröm, melyre még most is emlékszel. Az érzelmek sokasága átjárta már tested, s kitöltötte lelked repedéseit. Az eszed sokszor harcolt a szíveddel, s gyakran a gyengeség uralta tested. Sokszor menekültél az újtól, de máskor szembenéztél, és nem féltél a változástól.Voltak hibák, melyeket sokszor megbántál, s voltak olyan őrültségek, melyek még most is megmosolyogtatnak. Voltak emberek, akik nélkül nem is tudtál élni, de ma már ők is csak a múltad emlékképei. Mindig is labilis voltál, s a mérleg két vége között ingadoztál. Hogy jó volt- e, nem tudni biztosan. De egy új korszak kezdődött az életedben, s ez megnyugtat. Mit hoz a jövő, lehetetlen ...

Néha azt érzed, bármit mondasz, senki nem hallja meg. Néha azt érzed, bármit teszel, senki nem figyel rád. A pánik átjárja egész testedet, és beférkőzik a gondolataid közé az egyedüllét magva. Magányosnak érzed magad, és félsz, hogy az is maradsz. De legbelül tudod, vannak az életedben olyan emberek,akikre számíthatsz.  Akik fogják a kezedet, és veled együtt másszák meg az Álmaid hegyét... Akik veled vannak jóban, rosszban....  Akik melletted vannak mindig....és nem hagynak cserben soha. És csak ez számít.  Érezheted magad egy magányos csillagnak az égen, vagy éppen egy porszemnek, melyet sodor a szél...de mindig lesz valaki, aki az utadon elkísér....ők a barátok,és becsüld  meg őket, mert igazán jó barátokat nem találsz minden fatetején. Köszönöm, hogy vagy/ vagytok nekem.. :) (L)   

Valahol, a kerek erdő közepén él egy kicsi leány, Angyalka. Az ő élete fenékig sem tejfel, hiszen minden nap meg kell küzdenie a házi sárkányukkal, egy boszorkánnyal, sok-sok kis alattomos manóval, és még több szörnyecskével. De mellette van hős szerelmese, aki mindig, minden körülmények között mellette áll. Ez a kicsilány hatalmas szívvel, és még nagyobb szájjal lett megáldva ebben a világban. Ha szomorú, csak előveszi lantját, és elmeséli a világnak a gondját, s baját. Ez a leányka a mai napon ünnepli születésnapját, és mint Hamupipőke,ő is várja az esti bált, ahol majd kicsilányból királynő lehet. :) Nagyon sok boldog szülinapot kívánok neked hugi, és remélem holnap azért visszaváltozol Hamupipőkévé :)

Van az úgy, hogy elképesztően vágysz egy találkozásra. Praktikákhoz folyamodsz, hogy "véletlenül" összefuss bizonyos emberekkel. Gyermeki izgalommal várva, a szíved már a gondolatra is hevesen dobog. Aztán meglátod, és majd kiugrik a helyéről, ki ver a víz, és szinte beleszédülsz. És van az úgy, hogy nem vágyódsz ezeknek az embereknek a látványára már. Tudod, hogy a régi érzések elmúltak, és helyükre új, idegen érzelmek kerültek...melyeket nem akarsz megtapasztalni..... A sors kifürkészhetetlensége újra megmutatja magát. Nem is számítasz rá, hogy látod. Már nem emlékszel az arcának vonásaira, mosolyát sem tudod felidézni.Nem tölti ki gondolataid nagy részét, és tudod, hogy már túl vagy rajta. És ekkor meglátod. Ő észre sem vesz, vagy direkt elkerül. A felismerés mázsás kőként sújtja szíved: ELVESZÍTETTED!!!!!! Nem a régi, megszokott érzéseket váltja ki belőled a látványa, ez most más. Elérted azt, amire régóta vágytál: eltűntetek egymás életéből. Szép napok voltak ezek, és...

Furcsa átélni a régi, régi érzéseket. A fájdalom előtti, boldog perceket....amikor a legnagyobb gond egy dolgozat volt, és az öröm, mely átjárta testem, amikor sikerült teljesítenem a feladatot. Más vagyok, teljesen más...idegen a régi énem számára. Az érzés ugyanaz. Teljesen hatalmába kerít, és kitölti gondolataimat. Már nem álmodom az életem, hanem élem az álmaimat. Új idők járnak, s bár senki nem veszi észre a változást, én tudom...és csak ez számít. Hogy boldog vagyok-e? Egy hatalmas igen a válasz. És mi okozza ezt? Ez egy nagyon jó kérdés. Talán az új hely, talán a dolgok, amiket teszek....vagy csak egyszerűen boldog vagyok. Csak úgy. Szeretnék visszarepülni oda, ahol olyan voltam, mint most. Szeretnék az az ember lenni.. Akinek volt miért élnie. Sikerül-e? A válasz egy határozott igen. Mert jó úton járok. S bár másképp élem az életem, ugyan az leszek. Egy cserfes, vidám, nagy dumás csaj, aki könnyen veszi az akadályokat, és aki boldog. Csak úgy. 

Furcsa tervei vannak velünk a sorsnak. A mai nap, tele volt meglepetésekkel.....olyan emberekkel hozott össze, és olyan helyeken, melyek mind mind oda juttattak, ahol most és aki vagyok. Fájdalmas volt- e ez az időutazás? Talán. Kerestem azt az embert, aki akkor voltam, próbáltam beleképzelni magam a testébe, lelkébe....elméjébe, és érezni azt, amit  ő érzett. Nem sikerült. Eszeveszett módon akartam. Egy kis időre, újra az akartam lenni, aki akkor voltam. Csak úgy. De már késő. Már más értelmet nyert az életem, és a rég várt változás végre felbukkant, és magával sodort. Jó így. Már tudom, mit akarok, és tudom, hogy meg is valósítom azt. Senki nem állhat az álmaim útjába, most már a múltam sem. Őrültségnek tűnik, de én elhiszem, hogy egyszer majd igenis elmondhatom magamról, hogy egy vámügyintéző, jogi asszisztens, pénzügyi tanácsadó, etika- filozófia- történelem szakos, pszichológus vagyok, aki akár még könyvet is írhat. Várom a következő "időutazást" és találkozást a múlta...

Van az úgy, hogy tudod,milyen hibákat követtél el, mégsem érzed a súlyukat. Aztán a felismerés hirtelen felüti magát a fejedben, és nem tudsz mit kezdeni a fennálló helyzettel. Csak sodródsz, és sodródsz lelked tengerében. Elgondolkozol azon, mi lett volna ha, okosabb vagy, nem menekülsz, és egyáltalán hagyod a dolgokat menni a maguk útján. Aztán rádöbbensz, hogy minden okkal történik. Nem lennél most az, aki vagy, ha akkor helyesen cselekszel. Az embernek el kell követnie néhány súlyos hibát, hogy ki tudja puhatolni a határait. És sok megpróbáltatás, átsiratott éjszaka, és megbánás után még több következik, hogy mindezek után boldogan tudja azt mondani" Igen, ez én vagyok!". sajnálom, hogy elvesztegettem 1 évet az életemből, de többet ne fogok. és a hibák sora, mely következik életem részévé válik majd, mert mindig önmagam adom. És ha ez valakinek nem tetszik, akkor sajnálom, az ajtó mindig nyitva áll....

Ma megszabadultan fájó múltam piszkos részleteitől :) Tudom, hogy ezzel nem lesz semmi sem könnyebb, de azért mégis :) Ma új fejezetet nyitottam az életemben, és azt hiszem, ez most más.....másnak kell lennie:)

Elrabolták féltve őrzött valódi énem. Eltűnt, hirtelen elveszett az életemből. Visszatérhetne, és minden menne a régi kerékvágásba. Nagy árat kellene fizetnem érte, és később még többet. Ez a váltságdíj megfizethetetlen. Szenvedés, fájdalom, millió és még több könnycsepp ez kell nekik. Megéri? Változtatnom kell! Ő elment, a titkaimat a zsebében hagyta, és már rég egy messzi kontinensen jár. Elbúcsúzni sem volt időm tőle, de nem is baj. A búcsúk mind fájdalmasak....nem szabad siratnom az elveszett énem, mert Kobáká nem fog visszatérni. Túl sok rizikóval, szenvedéssel és bánattal járt a kapcsolatunk. Az emlék megmarad, de semmi több..... A váltságdíj, melyet régi énemért kellene fizetnem, túl sok lenne nekem. Újat vásárolok helyette, jó kis üzlet nem? Lecserélem, már most fel is adom a hirdetést: " Régi énjét elveszítő lány, újat venne helyette. Egy szorgalmas, kevésbé izgő- mozgó csajszi belsőjére cserélné, akinek lelke nincs tele sebekkel, szíve nem hasadt meg a sok fájdalomtól...

Azt hiszem, még mindig jobb egy rossz álmot követni, és jó néhány hibát véteni a gépezetben, mint menni mindig a jó úton. Hiszen akkor sohasem tapasztalnánk meg az élet kevésbé napos oldalát. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol mindenki boldog, azt teszi, amit akar, idilli, nem? De nem létezik ilyen! Mert akkor hol maradni az az öröm, amihez a küzdelmeink árán jutunk? Megéri vért izzadni, és hiszem, hogy sikerül majd egyszer valóra váltania mindenkinek a féltve őrzött álmait :) És a rossz, gyötrelmes álmaink megélése rátérít arra az ösvényre, melyet a sors szánt nekünk. Lesz még sok harc, kudarc..de készen állok! És ma el kezdem a véget nem érő harcot, mert holnap már késő lesz!