szárnyak nélkül.

Bár a napsugarak ritkán bukkanak elő a sötét felhők takarásából, nálam már hónapok óta tavaszodik. Vadóc lelkem tombolni akar, miközben a pillangóm csak úgy ficánkol az energiától. Tudod Kedves Barátom, hatalmas különbség van aközött, hogy vágysz valamire, vagy akarod is. Azt hiszem ez az én leckém az évre. Ha vágysz valamire, azt nem fogod megkapni. Nem fogsz érte harcolni tűzön- vízen át. Nem rohansz szemben a széllel akkor sem, ha csak egy kis esélyed van a megszerzésére. Hagyni fogod, hogy az emberek a szemedre hányják, mennyire buta ötlet, és inkább fel kellene adnod az egészet. De ha akarsz valamit-teljes szívedből- senki és semmi nem fog tudni megállítani. Tudod mi a legvicessebb az egészben? Az elhatározás az, ami megkülönbözteti őket. Elhatározod, hogy mostantól kezdve, csak is a célodat tartod magad előtt. Elhatározod, hogy mostantól csak is az számít, amit te érzel, a nagyközönség véleményét pedig a háttérbe zárod. Megállíthatatlan leszel. Erősebb, mint valaha. Elengeded...

Fagyosak a reggelek, a napsütés már nem melengengeti az emberek szívét, én mégis sokkal jobban érzem magam, mint a nyár bármelyik napján. Talán az időjárás, talán a fasírt, de lehet, hogy csak belefáradtam az érzelmileg zavaros kislány szerepébe. Tudod a változással  az a nagy helyzet, hogy jókor kell jönnie. Akarhatsz megrengetni kapukat az akaratoddal, ha ott legbelül még nem állsz készen rá. Kedves Barátom, ilyenkor veszett ügyed van bizony. Mindig azt hangoztatom, hogy a változás csak akarat kérdése, és bármire képes vagy. De vannak időszakok, amikor rossz álmainkat próbáljuk megélni, és szinte magunkra erőszakoljuk a változást. Akkor is, amikor nem kellene. Ám, ha készen állsz rá, hirtelen fog jönni, de teljesen magával sodor. Néha bizony elég egy haj vágás és néhány régi kedvenc dallam ahhoz, hogy észhez térj, és engedd, hogy megtörténjen, Makacs vagyok. És mazochista. Gyilkos kombináció ez Kedves Barátom. Ha valamit a fejembe veszek, akkor is megcsinálom, ha már az elejé...

London és én. Komplikált kapcsolat a miénk. Nem terveztem ekkora szerepet adni neki életem történetében, és azt hiszem, a java még hátra van. Tudod Kedves Barátom, az idővel az a nagy helyzet, hogy elhalványitja az emlékeket. A szende, bátortalan lány képe halványodni látszik, és helyette a magabiztos és független nő dominál. Az elmúlt években rengeteget tanultam a Nagyvárostól, és némelyik lecke bizony fájdalmas volt. Segített feszegetni a határaimat, és olyan dolgokat is megtettem a hatására, amelyekről álmodni sem mertem az előtt. Folyamatosan akadályokat gördített elem, csak azért, hogy még erősebbé tegyen. Oh Nagyváros, rafinált egy játékos vagy ám! Nagyon sok mindent elveszítettem. Dolgokat, amelyek nélkül élni sem tudtam addig. Elengedtem álmokat, amelyek után áhítoztam. Szokásokat, amelyek meghatároztak, és embereket, akikért bármit megtettem volna.  Vagyis csak hittem. Aztán sorra kerültek ki a mindennapjaimból, helyet csinálva az új élményeknek. Hazudnék, ha azt mondaná...

Őrület! A kialvatlanság állandó napi rendi pont lett számomra, és a tescos szatyrok semmik a karikáimhoz képest. Kínomban újra főzni kezdtem, és jelentem a szakácsnő kreatívabb, mint valaha. Minden olyan zöld a tányéromon, és hidd el fogalmam sem volt róla, hogy a csirkeszárnyakat leválthatja a spenót. Változunk, nemdebár? Ezt a bálnám is megfogadhatná! Komolyodjunk! Hónapok óta nem éreztem azt, hogy ennyire élnék. Kérdezd meg a karbantartó bácsikát, aki rajtakapott táncikálni a liftben Justin Biebert énekelve. Valami van a levegőben... A vámpírok élete, nem olyan vicces, mint gondoltam. Persze, csodálhatom a napfelkeltét minden egyes reggel, de nem melegítik fel a szívemet a napsugarak. Éhezem a napfényre, a hétvégi őrületre, és arra hogy szívjam az emberek energiáját napközben. Este nincs nagy választék, és hiányzik a sunyiság a bokorból is. :D Megértő énem sztrájkol, és vadóc énem tombolni akar. Jó dolog mindig a helyes utat választani, a biztonságosat, azt, amelyiket el fog...

Vadóc énem morcos lett, és elutazott szabadságra, miközben felelősségteljes énem öröm táncot jár. Oh, mondd mikor fognak újra együtt dolgozni a boldogságomért? Vannak időszakok, amikor nehéz elfogadnod a változásokat, de az életben Kedves Barátom, csak az a biztos, ami elmúlt. Én vagyok az, aki mindig motivál, meghallgat téged, s fecseg a csodákról, meg arról, hogy bármire képes vagy, és persze mindennek megvan a maga oka. De néha az én kérdéseim is megválaszolatlanok maradnak. Oly könnyű számomra szavakká formálni a gondolataimat, de most hetek kellettek ahhoz, hogy egyáltalán megtaláljam a megfelelő betűket. A mosolygós lány nem vágyik másra, csak egy támogató ölelésre, és egy jelzőfényre, hogy igenis jó úton bukdácsol az álmai felé. Az élet akkor állít kihívások elé, amikor  készen állsz rá. Egyedül én dönthetem el, hogy menekülök, vagy szembeszállok a démonjaimmal. Bár szívós kis dögök, hiszem, elég erős vagyok szembe nézni végre velük. Talán az idei ősz az elengedésről...

és egyszer csak befészkeli az a bizonyos érzés magát a lelkedbe, befurakkodik a gondolataid közé, és nem hagy nyugodni. Nem tudsz aludni, enni, és nem is érted mi történt. Keresed a válaszokat, melyek ott vannak az orrod előtt. Újra gyilkolod a pillangódat Kedves Barátom, lassan, minden pillanatot kiélvezve. Mindenkinek vannak démonjai. Démonok, akik néha kegyetlenül, ellenállást nem tűrve megjelennek, és kínoznak minket. Elhitetik velünk, hogy nem vagyunk elég jók, bátrak, és az álmainkat sohasem érhetjük el. Vannak időszakok, amikor az ajtók sorra záródnak be mögötted, és két emelet között toporogsz riadtan. Néha a varázslathoz idő kell, s nem szabad sürgetni. Ülj le szépen a csinos kis fenekedre, és várd, hogy megtaláljon, mert bizony megfog! London, és én. Bonyolult kapcsolat a miénk. Ő mindennap csempész valami újat az életembe, miközben elvesztem a régieket. Ó Nagyváros, figyelemreméltó játékos vagy ám!  Annyiszor bántott, én mégis hittem neki. Hiszek neki. Még mindig....