Bár a napsugarak ritkán bukkanak elő a sötét felhők takarásából, nálam már hónapok óta tavaszodik. Vadóc lelkem tombolni akar, miközben a pillangóm csak úgy ficánkol az energiától.
Tudod Kedves Barátom, hatalmas különbség van aközött, hogy vágysz valamire, vagy akarod is. Azt hiszem ez az én leckém az évre. Ha vágysz valamire, azt nem fogod megkapni. Nem fogsz érte harcolni tűzön- vízen át. Nem rohansz szemben a széllel akkor sem, ha csak egy kis esélyed van a megszerzésére. Hagyni fogod, hogy az emberek a szemedre hányják, mennyire buta ötlet, és inkább fel kellene adnod az egészet.
De ha akarsz valamit-teljes szívedből- senki és semmi nem fog tudni megállítani. Tudod mi a legvicessebb az egészben? Az elhatározás az, ami megkülönbözteti őket. Elhatározod, hogy mostantól kezdve, csak is a célodat tartod magad előtt. Elhatározod, hogy mostantól csak is az számít, amit te érzel, a nagyközönség véleményét pedig a háttérbe zárod. Megállíthatatlan leszel. Erősebb, mint valaha. Elengeded a mérgező embereket az életedből, akik csak visszahúznak az álmaid felé vezető úton.
Azt hiszem a titok nem abban rejlik, hogy állandóan boldogok legyünk. Képtelenség. A fájdalom néha kell. Az átsírt éjszakák. Az eseménytelen napok. A boldogság magában az utazásban rejlik. Az élmények, amelyeket közben szerzel. A pillanatok, amelyek segítenek tovább lépni, amikor éppen felhők takarják lelked szigetét. Az emberek, akiket beinvitálsz, teával és kekszel kínálsz. Felépíteni egy várat, korlátozni magad, és folyamatosan keresni a vészkijáratot, nem fog mosolyt csalni az arcodra. Néha veszélyesen kell élni. Kockáztatni. Még akkor is, ha tudod hogyan végződik a következő fejezet. Igen, akkor is, ha csak egy rövid ideig élvezheted. Soha nem tudod, hogy a hajód éppen hova és ki felé sodor.
Oh, mondd milyen érzés az, hogy a legmerészebb álmod éppen valóra válik? Szavakkal leírhatatlan. Varászlatos. Csak a gondolatára is kiráz a hideg, pillangók verdesnek a gyomrodban, és a zsigereidben érzed, hogy jó úton haladsz. A lehető legjobban.
Tudod Kedves Barátom, hatalmas különbség van aközött, hogy vágysz valamire, vagy akarod is. Azt hiszem ez az én leckém az évre. Ha vágysz valamire, azt nem fogod megkapni. Nem fogsz érte harcolni tűzön- vízen át. Nem rohansz szemben a széllel akkor sem, ha csak egy kis esélyed van a megszerzésére. Hagyni fogod, hogy az emberek a szemedre hányják, mennyire buta ötlet, és inkább fel kellene adnod az egészet.
De ha akarsz valamit-teljes szívedből- senki és semmi nem fog tudni megállítani. Tudod mi a legvicessebb az egészben? Az elhatározás az, ami megkülönbözteti őket. Elhatározod, hogy mostantól kezdve, csak is a célodat tartod magad előtt. Elhatározod, hogy mostantól csak is az számít, amit te érzel, a nagyközönség véleményét pedig a háttérbe zárod. Megállíthatatlan leszel. Erősebb, mint valaha. Elengeded a mérgező embereket az életedből, akik csak visszahúznak az álmaid felé vezető úton.
Azt hiszem a titok nem abban rejlik, hogy állandóan boldogok legyünk. Képtelenség. A fájdalom néha kell. Az átsírt éjszakák. Az eseménytelen napok. A boldogság magában az utazásban rejlik. Az élmények, amelyeket közben szerzel. A pillanatok, amelyek segítenek tovább lépni, amikor éppen felhők takarják lelked szigetét. Az emberek, akiket beinvitálsz, teával és kekszel kínálsz. Felépíteni egy várat, korlátozni magad, és folyamatosan keresni a vészkijáratot, nem fog mosolyt csalni az arcodra. Néha veszélyesen kell élni. Kockáztatni. Még akkor is, ha tudod hogyan végződik a következő fejezet. Igen, akkor is, ha csak egy rövid ideig élvezheted. Soha nem tudod, hogy a hajód éppen hova és ki felé sodor.
Oh, mondd milyen érzés az, hogy a legmerészebb álmod éppen valóra válik? Szavakkal leírhatatlan. Varászlatos. Csak a gondolatára is kiráz a hideg, pillangók verdesnek a gyomrodban, és a zsigereidben érzed, hogy jó úton haladsz. A lehető legjobban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése