Nehéz időszak ez. Neked, nekem, és a világon mindenkinek. Pánik uralkodik az emberek lelkében, s néha a bezártságtól levegőt sem kapsz. Egyedül érzed magad összezárva a gondolataiddal. Kedves Barátom, nem vagy egyedül!
Néhány hete még több szabadidőért áhitoztam én is, most meg csak úgy kapkodom mind a két kezemmel a munkáért. Ilyenek vagyunk mi. Nem értékeljük azt amink van, addig amíg el nem veszítjük. Az elmúlt egy hét az életem átértékeléséről szólt. Nem is álmodtam egy olyan helyzetről, ami most uralkodik a körülöttünk. Az egyik legrosszabb, hogy nincs beleszólásom. Csak egy porszemecske vagyok a nagyvilágban. Nincs recept arra, hogyan viselkedj ebben a helyzetben. Mit csinálj, ha határtalan szabad időd van, de a szabadságod korlátozva van? Mit csinálj, ha legszivesebben leütnél mindenkit a környezetetben? Mit csinálj, ha világgá akarnál szaladni, de a világ le van zárva számodra? Mit csinálj, ha hatalmas terveid voltak, és egyik napról a másikra el lettek temetve? Mit csinálj, ha félsz egyedül maradni, mert akkor rájössz mennyire egy beszari alak is vagy?
Lázadó énem szabadságra vágyik, és unja a filmezést. Vadóc énem tombolni akar, és kiordítani az összes fájdalmát a világba. Nyugodt énem már unja a gyertyafényes fürdőzést. És akkor most mi lesz?
Csak semmi pánik. Elkezdessz gondolkodni a dolgokon, amiket mindig is meg akartál csinálni. Eszedbe jutnak emberek, akikkel régóta nem beszéltél. Végre kipróbálod azt a receptet, amire nem volt eddig lehetőséged. Újra gyereknek érzed magad, amikor napi egyszer kimehetsz a parkba. Végre behoztad magad a tanulásban. Több figyelmet fordítassz a környezetedre. Végre kiélvezed a reggeli kávédat, amit eddig gyorsan kortyoltál. Napi egynél is többször tudsz enni. Oh lecsó, de régen ettem ilyen jót!
Talán az egyetlen módja annak, hogy épp ésszel kibírjuk a kapuzárási pánikot, ha kipánikoljuk magunkat, aztán azokra a dolgokra koncentrálunk, amik körülöttünk vannak, és persze amiket még elérhetünk.
A változással nem az a probléma, hogy hirtelen jön, hanem, hogy megijedünk tőle, és nem merünk elmerülni benne. Kedves Barátom, mindig van választásod! Ülsz a szobádban, búsan, egyedül, vagy el kezded ültetgetni a virágokat lelked kertecskéjében. Én, már ibolyákat látok. És te?
Néhány hete még több szabadidőért áhitoztam én is, most meg csak úgy kapkodom mind a két kezemmel a munkáért. Ilyenek vagyunk mi. Nem értékeljük azt amink van, addig amíg el nem veszítjük. Az elmúlt egy hét az életem átértékeléséről szólt. Nem is álmodtam egy olyan helyzetről, ami most uralkodik a körülöttünk. Az egyik legrosszabb, hogy nincs beleszólásom. Csak egy porszemecske vagyok a nagyvilágban. Nincs recept arra, hogyan viselkedj ebben a helyzetben. Mit csinálj, ha határtalan szabad időd van, de a szabadságod korlátozva van? Mit csinálj, ha legszivesebben leütnél mindenkit a környezetetben? Mit csinálj, ha világgá akarnál szaladni, de a világ le van zárva számodra? Mit csinálj, ha hatalmas terveid voltak, és egyik napról a másikra el lettek temetve? Mit csinálj, ha félsz egyedül maradni, mert akkor rájössz mennyire egy beszari alak is vagy?
Lázadó énem szabadságra vágyik, és unja a filmezést. Vadóc énem tombolni akar, és kiordítani az összes fájdalmát a világba. Nyugodt énem már unja a gyertyafényes fürdőzést. És akkor most mi lesz?
Csak semmi pánik. Elkezdessz gondolkodni a dolgokon, amiket mindig is meg akartál csinálni. Eszedbe jutnak emberek, akikkel régóta nem beszéltél. Végre kipróbálod azt a receptet, amire nem volt eddig lehetőséged. Újra gyereknek érzed magad, amikor napi egyszer kimehetsz a parkba. Végre behoztad magad a tanulásban. Több figyelmet fordítassz a környezetedre. Végre kiélvezed a reggeli kávédat, amit eddig gyorsan kortyoltál. Napi egynél is többször tudsz enni. Oh lecsó, de régen ettem ilyen jót!
Talán az egyetlen módja annak, hogy épp ésszel kibírjuk a kapuzárási pánikot, ha kipánikoljuk magunkat, aztán azokra a dolgokra koncentrálunk, amik körülöttünk vannak, és persze amiket még elérhetünk.
A változással nem az a probléma, hogy hirtelen jön, hanem, hogy megijedünk tőle, és nem merünk elmerülni benne. Kedves Barátom, mindig van választásod! Ülsz a szobádban, búsan, egyedül, vagy el kezded ültetgetni a virágokat lelked kertecskéjében. Én, már ibolyákat látok. És te?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése