London és én. Komplikált kapcsolat a miénk. Nem terveztem ekkora szerepet adni neki életem történetében, és azt hiszem, a java még hátra van. Tudod Kedves Barátom, az idővel az a nagy helyzet, hogy elhalványitja az emlékeket. A szende, bátortalan lány képe halványodni látszik, és helyette a magabiztos és független nő dominál. Az elmúlt években rengeteget tanultam a Nagyvárostól, és némelyik lecke bizony fájdalmas volt. Segített feszegetni a határaimat, és olyan dolgokat is megtettem a hatására, amelyekről álmodni sem mertem az előtt. Folyamatosan akadályokat gördített elem, csak azért, hogy még erősebbé tegyen. Oh Nagyváros, rafinált egy játékos vagy ám!
Nagyon sok mindent elveszítettem. Dolgokat, amelyek nélkül élni sem tudtam addig. Elengedtem álmokat, amelyek után áhítoztam. Szokásokat, amelyek meghatároztak, és embereket, akikért bármit megtettem volna. Vagyis csak hittem. Aztán sorra kerültek ki a mindennapjaimból, helyet csinálva az új élményeknek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szídtam mindent és mindenkit. Bármit megtettem volna még csak még egy nap együtt töltött időért, csak még egy felejthetetlen pillanatért. Ma már tudom, hogy bár fájdalmas a búcsú, okkal kell elengednem a dolgokat az életedből, s néha bizony a kirakos összeilleszthetetlennek tűnik, mindig olyan képet fog kirajzolni számodra, amelyre készen állsz.
Boldognak kellene lennem. Végre az álmaim felé vezető ingatag útra léptem. Nem könnyű megnyilni, és feltárni másoknak a legféltettebb vágyaidat. Ilyenkor vagy a legsebezhetőbb, és ha nem vagy elég erős, az emberek bizony összefognak törni téged. Boldognak kellene lennem. Olyan emberek vesznek körbe, akik motíválnak, akkor is amikor nem hiszek magamban. Megölelnek, ha szomorú vagyok, és velem együtt örülnek a sikereimnek. Boldognak kellene lennem. Végre megtaláltam az egyensúlyt vadóc és felelősségteljes énem között. Bár erre vártam régóta, a pillangóm önként vállalt rabságba száműzte magát. Boldognak kellene lennem, de a fal, amelyet magam köré húztam fel, túlságosan jól működik.
S bár fájdalmas feladni valamit, ami hatalmas űrt hagy maga után, nem bántam meg a döntésemet. Valamit valamiért alapon, azért, hogy az álmaimnak éljek és persze megvédjem magam a jól ismert fájdalomtól, a szívem kapuját lakattal lezártam, és a kulcsot jó messzire eldobtam. Megéri? Biztosan. Boldognak kellene lennem. Tudod a boldogság csupán egy pillanat, a többi csak a rá való emlékezés.
Nagyon sok mindent elveszítettem. Dolgokat, amelyek nélkül élni sem tudtam addig. Elengedtem álmokat, amelyek után áhítoztam. Szokásokat, amelyek meghatároztak, és embereket, akikért bármit megtettem volna. Vagyis csak hittem. Aztán sorra kerültek ki a mindennapjaimból, helyet csinálva az új élményeknek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szídtam mindent és mindenkit. Bármit megtettem volna még csak még egy nap együtt töltött időért, csak még egy felejthetetlen pillanatért. Ma már tudom, hogy bár fájdalmas a búcsú, okkal kell elengednem a dolgokat az életedből, s néha bizony a kirakos összeilleszthetetlennek tűnik, mindig olyan képet fog kirajzolni számodra, amelyre készen állsz.
Boldognak kellene lennem. Végre az álmaim felé vezető ingatag útra léptem. Nem könnyű megnyilni, és feltárni másoknak a legféltettebb vágyaidat. Ilyenkor vagy a legsebezhetőbb, és ha nem vagy elég erős, az emberek bizony összefognak törni téged. Boldognak kellene lennem. Olyan emberek vesznek körbe, akik motíválnak, akkor is amikor nem hiszek magamban. Megölelnek, ha szomorú vagyok, és velem együtt örülnek a sikereimnek. Boldognak kellene lennem. Végre megtaláltam az egyensúlyt vadóc és felelősségteljes énem között. Bár erre vártam régóta, a pillangóm önként vállalt rabságba száműzte magát. Boldognak kellene lennem, de a fal, amelyet magam köré húztam fel, túlságosan jól működik.
S bár fájdalmas feladni valamit, ami hatalmas űrt hagy maga után, nem bántam meg a döntésemet. Valamit valamiért alapon, azért, hogy az álmaimnak éljek és persze megvédjem magam a jól ismert fájdalomtól, a szívem kapuját lakattal lezártam, és a kulcsot jó messzire eldobtam. Megéri? Biztosan. Boldognak kellene lennem. Tudod a boldogság csupán egy pillanat, a többi csak a rá való emlékezés.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése