szárnyak nélkül.

...aztán az egyik nap arra ébredsz, hogy a koffeinfüggőséged a múlté, a füstölgés már nem nyugtat meg, a bogyóidat kidobtad a kukába, s hirtelen kedvet kaptál a futáshoz. A burgerektől rosszul vagy, bezzeg a piercingedet megetted... valami van a levegőben... a változás szele lassan átsöpör újra zavaros életeden. Egyszer valaki azt mondta nekem: " Te kedves, és szerény vagy, de ez kevés a boldoguláshoz. Az ösvényt saját magadnak kell kitaposnod. Harcolj az álmaidért, és soha ne add fel. Hidd el, megéri. " 4 hónap. Pontosan 4 hónapja hátat fordítottam az addigi életemnek, mindennek és mindenkinek... bemutattam egy jó nagyot a legfontosabb személynek... önmagamnak. Szinte szembe köptem magam. Sokáig azt hittem végre rátaláltam az utamra, s hogy bo...

London és én. Jól működő kapcsolat a miénk, én adok neki sok mosolyt, míg ő minden nap valami újat sodor az életembe. Imádom ezt a várost, tényleg, de van valami, ami felett nem tudok szemet hunyni.... " Minden másra ott a Master Card " - néha azt érzem azt itteni férfiak csak ezt a reklámot nézik all day, all night.... Nem tudnám megszámolni a két szép kis kacsómon hány felkérést kaptam már. Anyagi juttatás egy kis szolgáltatásért cserébe. Csak töltsem vele a szabad időmet... csak legyek a barátnője... csak megakarja vásárolni a lelkemet.. csak a testem legyen az övé. Aztán ha kinevetem, és visszautasítom eme nemes ajánlatot, én vagyok az " álszent ribanc " . Hát legyek! A szerelem az nem ilyen...beraknak valaki ágyába, és ...

Egy csillagos éjszaka történt az egész.  Szerelem volt első látásra... fényárban úszott, s engem rögtön elvarázsolt. London, miért vagy ennyire ellenállhatatlan? Titokzatos? Meglepetésekkel teli? Majd megőrülök, annyira imádlak. :-* Kicsivel több, mint 2 hónapja vágtam neki a nagyvilágnak, és nem gondoltam, hogy  ennyire rabul ejt majd. Egy világ, egy titok, melynek immár én is a részese vagyok. És tudod mit kedves barátom? Eszem ágában sincs kilépni belőle... Imádom azt a kettősséget, ami itt van. Egyrészt pörgés és élet van, de közben meg vannak elrejtett kis zugok, melyek csendesek és békések, s én ezeket örömmel fedezem fel...Napról napra meglepetésekkel ajándékoz meg ez a város. Soha nem fogom megunni, ezt biztosan tudom. Már nem érdekel, hogy állandóan esik az eső. A pöttyös esernyőmmel felfegyverkezve veszem nyakamba a várost, és közben nevetek a világra. És most figyelj, visszamosolyog rám.  :-) Itt, ha különc vagy nem érdekel aztán senkit, és ez mindig is hián...

Csodálatos, mégis ijesztő érzés, amikor kapsz egy lehetőséget, mely féltve őrzött álmaid ösvényére terel. Persze hogy félsz egy kicsit. Ez csak természetes. De érzed, hogy jó lesz. Érzed, hogy ott a helyed. Végre megkaptad az esélyt, amire mindig is vágytál. A hátad mögött hagyni a bosszantó életed még bosszantóbb részleteit. Mindent, és mindenkit.  Igen, kedves barátom, ez most egy új korszak kezdete. Új ország, új nyelv, új emberek, új kultúra, új ételek, új italok, új szokások...majd megőrülök, annyira élvezem ezt az egészet. :) Amikor felszállsz a felhők közé, utoljára még visszagondolsz a múltadra. Lassan egy mázsás kő hullik le, mely eddig a szívedet nyomta....egy apró mosoly kíséretében búcsút intesz annak az embernek, aki voltál. Úgy érzem megtaláltam a Nyugalom szigetét, a harmadikat......Hihetetlen, hogy egyik pillanatról a másikra, egy másik világba csöppentem. Oda, ahol az emberek tisztelik a másikat. Oda, ahol a buszon megköszönik a buszsofőrnek, amiér...

A hétvégén úgy esett, hogy lelkes munkatársaim és én belecsöppentünk egy olyan téma kitárgyalásába, mely megosztotta a csoportot. Természetesen. Férfi és nő. Tűz és víz. Mégsem tudnak egymás nélkül létezni. Van egy dal, mely a nőket érő elnyomást helyezi a középpontba. Fel is csendült, és hímnemű tagjaink heves tiltakozásba kezdtek, mi csak dúdoltuk tovább. Tudták, tudtuk, hogy igazunk van.                                                          "Mit ér egy nő, mondd?!                                          ...

Stay strong. Ez a mottóm. Erősnek maradni akkor is, amikor legszívesebben feladnád, bevackolnád magad a biztonságot nyújtó ágyikódba, és közben kakaót szürcsölgetnél . Maradj erős. Annyira lejárt lemeznek tűnik, de számomra különleges. Annyira, hogy magamra is varrattam a nyugalom szigetén. Itt is van. :)   Annyira hasonlít ez az időszak a tavalyi évhez. 1 éve is hasonló dolgokon mentem keresztül. A múlt megismétli önmagát...kicsit ílyesztő, mégis varázslatos is egyben. Miért van ez? Szívtörés, munkamánia, változás, minden ami kell. Mégis másként élem meg a dolgokat. Szívember lettem. Hallgatok a megérzéseimre, és csakis a szívem után megyek. :)  Hihetetlen mennyiségű energia szabadult fel bennem, és én egész nap csak pörögnék, és pörögnék. És igen, az emberek észre veszik a változásom. Először a külsőm veszik észre. Igen, lecseréltem a piros tincseket, a lila a nyertes, és fufrum is van. Aztán egy újabb tetoválás, és azt hiszem lazább vagyok. Persze megint egy ...

Emlékszem még azokra a pillanatokra, amikor egymás után tűntek el az álmaim a süllyesztőben. Amikor az emberek kinevettek, " úgysem csinálod meg ", és én hittem nekik. Mindig ugyanaz a nóta. Fellelkesedek, jön egy kisebb akadály, és én sírva csücsülök a sarakban. Összetörve... Aztán ott van az, hogy most sorra valósítom meg a féltve őrzött álmaim. A fejembe veszek valamit, szívvel- lélekkel harcolok érte, és megcsinálom. Nincs de. Nem érdekel ki- mit mondd, hiszen ez az én életem, s csak én tudom mire vágyom. És pont. Ugye- ugye? Harcolni, menni előre szemben a széllel. Kitartani, mosolyogni, és közben élvezni. Pörögni, újra álmodni, megcsinálni. Hinni magadban, bízni az erődben, és nem lesz több visszatáncolás. Hányszor mondtad már azt, hogy nem bírod ki, aztán mégis kibírtad. Tudod lehetetlen nem létezik, csak nehezen megvalósítható. És ha az akadályokra lehetőségként tekintesz, az meg már több is, mint elég. Ha teljes szívből akarod, onnantól könnyebb lesz. Csináld azt a...

Napfény, körte fa, finom kávé, és nyugalom. Ez van most. Fura érzés volt haza jönni, látogatóba, de máris vágyom vissza. :D Mielőtt neki vágtam, féltem. Féltem, de még mennyire. Csupa idegen, egy új világ, mihez kezdek majd én egyedül? Aztán összeállt a kirakós. Ott a helyem. Igen, ebben biztos vagyok. Minden rossz, ami történt az utazás előtt, csakis ezért volt. Hogy ott legyek. Hogy megtaláljam a helyem. S önmagam..... Tudod, kedves barátom jó hatással van rám az a város. Az emberek is. Minden. Még a házi szellemünk is, aki tulajdonképpen csak a képzeletem szüleménye. ma a körte fa alatt elöntöttek az emlékek. Gondolatok milliói találtak helyet egy- egy papírlapon, melyek ott születtek. A fa alatt. Jesszus, mennyi minden történt ott. Hiányzik az az időszak... Annyira szabadnak érzem magam. soha nem voltam még ennyire boldog. Felszabadult. És igen, lazulok. :D Elengedtem a múltam, és csak a jelenre koncentrálok. A mának élek, persze azért néha gondolok a holnapra is. :D

Napsütés. Nyugalom. Főzés. Mosás. takarítás. Süteményillat. Móka. Kacagás. Munkamánia. Úgy érzem otthon vagyok. Vegyes érzésekkel indultam útnak. 5 hét. Távol a megszokottól. Minden percét élvezem. Imádom az itteni embereket. Olyan békések. Mosoly ül az arcukon, még ha nincs is minden rendben. Azt mondják : " Semmi sem biztos, csak ami elmúlt! " És igazuk van. Olyan dolgok miatt parázunk, amik meg sem történtek. Félünk az újtól, és nem merünk változtatni. Egyszerűen betojik vagyunk. Tudod mit, kedves barátom? Ösztönzően hat rám ez a város. A sok zöld fa, rózsák mindenhol, annyira varázslatos..... Szinte már idilli. Boldog vagyok. Mosolygok. Megtanultam értékelni az élet apró örömeit. Persze nem tökéletes, tévedésbe ne ess. Semmi sem az.... Egy különös hiányérzet van bennem, amely gyakran megőrjít. Idővel jobb lesz, s egyszer talán teljes leszek... Szükségem volt arra, hogy kiszakadjak a megszokott a megszokott környezetből. Új város. Új arcok. Új munka. Új arcok. Új test...

Egyszer eljön a pillanat, amikor szétesik minden. Amikor összeomlik az erős, biztonságot nyújtó várad. Minden egyes tégla elmozdul. Semmi sem állandó...... Kicsit vicces, hogy az egyik pillanatban még tökéletes minden, aztán hirtelen derült égből villámcsapásként csak a negatív energiák rohamoznak meg...Semmi sem történik véletlenül. Mindennek megvan a maga oka, a maga ideje, és a maga helye. S bár még a kirakós nem állt össze, hiszek benne, hogy egyszer majd megértem. 1 év telt el. 1 éve tértem vissza oda, ahol minden kezdődött. Oda, ahol kaptam pofonokat, mosolyokat, jót is, rosszat is, azt hiszem minden földi jót. 1 éve döntöttem el, a hátam mögött hagyom a lelkileg összetört kislány szerepét, és szembe szállok a félelmeimmel. 1 éve más voltam. Nagyon más. De aztán jött Ő, és fejre állította a zavaros kis álomvilágom. Minden percét élveztem. :) És igen, képtelenségnek tűnik, hogy valaki megváltoztassa az egész életed. De ha ez az ember pont az, akire szükséged volt, összeáll a ...

Mindannyiunk vonata robog egy ismeretlen cél felé. Egy csodavilágba, mely álmaink ingatag talajára épült. Oda, ahová mindannyian vágyunk, ám mégsem merünk rálépni az ösvényre....az ösvényre, mely a sasját kis életünk vonatának megállójához vezet. Félünk felszállni rá. Félünk az ismeretlentől....és ez nagy hiba. Persze sokszor vakvágányra kerülünk, vagy lerobbanunk ezen a hosszú úton. Az élet erről szól. Egyetlen gépezet sem működhet tökéletesen. És igenis kell a sok hiba, az őrület, mert nélkülük elfelejtenénk értékelni az apró örömöket, s magát az életet.... Tudod, mit? Nekem sem könnyű. Senkinek sem az. Egy fogaskerék a helyére kerül. Egy vezeték elszakad ugyanazon pillanatban. Örökös körforgás ez. Beszélhetnék itt a sorsról, vagy véletlenekről, de azt hiszem valami többről van itt szó. Rólad. Rólam. Rólunk. És a többikeről. Mindenki a saját életének a kovácsa. Ha akarod, megszerzed. Ha félsz, elveszíted. Ha erős vagy, kibírod. Ha gyenge vagy, eltipor. Ne feledd, minden csak rajt...

Rég volt, túlságosan is rég...amikor még szenvedélytől fűtve töltöttem meg gondolataimmal egy- egy papírlapot, amikor a sorok közözött mélyebb értelem is rejtőzött, és amikor a lelkileg összetört lány a világnak kitárva szívét, s lelkét, formálta szavakká érzéseit. Azt hiszem féltem eddig elmerülni a világban, mely csakis az enyém volt. Féltem, igen, nagyon is, hogy egyszer csak arra ébredek, hogy összeomlik körülöttem a világ, és újra egyedül ébredek.....magányosan, ahogyan mindig is. Azt hiszem az a legnagyobb baj velünk, hogy mindig másoknak akarunk megfelelni. Bár szívünk szerint teljesen más ösvényre tévednénk, az ész az, mely domináns. Persze mondhatod, hogy ez nem igaz, de gondolkodj el egy kicsit kedves barátom, mikor csináltál bármit is feltételek nélkül, csakis önmagadért? Hányszor feküdtél az ágyadban egy fárasztó nap után mosolyogva, mert sikerült megtenned azt, amit igazán szerettél volna? Én is  beleestem ebbe a hibába, s csapdában éltem éveken keresztül. Folyam...