"Nálam van az alma.."

A hétvégén úgy esett, hogy lelkes munkatársaim és én belecsöppentünk egy olyan téma kitárgyalásába, mely megosztotta a csoportot. Természetesen. Férfi és nő. Tűz és víz. Mégsem tudnak egymás nélkül létezni.
Van egy dal, mely a nőket érő elnyomást helyezi a középpontba. Fel is csendült, és hímnemű tagjaink heves tiltakozásba kezdtek, mi csak dúdoltuk tovább. Tudták, tudtuk, hogy igazunk van.

                                                         "Mit ér egy nő, mondd?!
                                                                 Áldozat a léte.
                                                                   Miért a férfi
                                                                kényszeríti térdre?
                                                                 S mit ér egy férfi,
                                                               (ha) nélkülünk senki?
                                                                   Elég volt, Baby
                                                              az elnyomásból ennyi!"

Igen, ez mind így igaz. De a kedvenc részem:    "Kevés vagy, Ádám!
                                                                        Nálam van az alma.
                                                                          Mit ér a kígyód,
                                                                      (ha) nulla a hatalma?!"

 Persze, hogy nem a férfiak innyére való a mondanivalója, de lássuk be, kedves Nőtársaim, igaza van. Nő nélkül mit ér egy Férfi? A Férfi?! Aztán meg a mai világba olyan kevés tökös, és belevaló pasi van, hogy egy kezemen meg tudnám számolni, mennyit ismerek. Nélkülünk lélegezni sem tudnának.
Komolyan, néha már legszívesebben felvenném azt a képzeletbeli kantáros nadrágot, és jól helyre ráznék néhány anyám asszony katonáját. Elméletben a nők a törékenyek, de ha jól belegondolsz kedves barátom, mi sokkal de sokkal erősebbek vagyunk, mint az erősebbik nem. És pont.
Az elmúlt hónapok a tapasztalatszerzésről szóltak. Ismerkedjünk, de valami hiba eshetett a gépezetbe, mert a beszélgetések többsége lelki segélybe, és önbizalom tuningolásba folyt át. Persze nem én kaptam a terápiát....
Na de kérem, mi van itt? Hol vannak a hősies lovagok, akik kedves bókokkal, és rózsákkal nyerik el, a kiszemelt lány szívét? A magabiztos férfiak, akikből sugárzik az erő, és biztonságban érezhetjük magunkat a közelükben? HOL VANNAK AZ IGAZI, DE TÉNYLEG IGAZI FÉRFIAK? Miért a nőknek kell bókolni, meghódítani a férfit? Térdre ereszkedni, és megalázkodni egy kis figyelemért? Miért a férfiakat halmozzuk el mi nők oly sok aprósággal és kedvességgel, melyért cserébe egy kis figyelmet sem kapunk...nem jó ez így, nagyon nem jó..
Hiszek benne, hogy lesz egy férfi, aki nem tud majd nélkülem élni. Aki a világ legboldogabb embere lesz, csak mert vagyok neki. Aki majd ösztönöz, és a legjobbat hozza ki belőlem. Aki önmagamért szeret majd, és a világ minden kincséért sem akar majd megváltoztatni. Eljön majd nekem is, neked is, mindenkinek.És akkor egy pillanatig sem fogok gondolkozni, hogy ő e az akire vártam. És te sem. Addig is fel a fejjel, mert tudod baby, jár nekünk a boldogság...:)