Rég volt, túlságosan is rég...amikor még szenvedélytől fűtve töltöttem meg gondolataimmal egy- egy papírlapot, amikor a sorok közözött mélyebb értelem is rejtőzött, és amikor a lelkileg összetört lány a világnak kitárva szívét, s lelkét, formálta szavakká érzéseit.
Azt hiszem féltem eddig elmerülni a világban, mely csakis az enyém volt. Féltem, igen, nagyon is, hogy egyszer csak arra ébredek, hogy összeomlik körülöttem a világ, és újra egyedül ébredek.....magányosan, ahogyan mindig is.
Azt hiszem az a legnagyobb baj velünk, hogy mindig másoknak akarunk megfelelni. Bár szívünk szerint teljesen más ösvényre tévednénk, az ész az, mely domináns. Persze mondhatod, hogy ez nem igaz, de gondolkodj el egy kicsit kedves barátom, mikor csináltál bármit is feltételek nélkül, csakis önmagadért? Hányszor feküdtél az ágyadban egy fárasztó nap után mosolyogva, mert sikerült megtenned azt, amit igazán szerettél volna?
Én is beleestem ebbe a hibába, s csapdában éltem éveken keresztül. Folyamatos harcot vívtam önmagammal, s gyakran én veszetettem a csatát. Hagytam, hogy bábuként irányítsanak, s gyilkolják törékeny lelkemet.
Mondanám, hogy ennek vége, de ezt nem tudhatom. Senki sem tudhatja előre a jövőjét, de kezünkbe vehetjük az irányítást. Csak bátran kedves barátom, semmi félelem. És tudod mi a legjobb az egészben? Most érzem igazán, hogy élek....
Nem kell ide semmi bölcselet, sem jó tanács, egyszerűen csak élni tudni kell, s azt hiszem ez a titok nyitja....
Azt hiszem féltem eddig elmerülni a világban, mely csakis az enyém volt. Féltem, igen, nagyon is, hogy egyszer csak arra ébredek, hogy összeomlik körülöttem a világ, és újra egyedül ébredek.....magányosan, ahogyan mindig is.
Azt hiszem az a legnagyobb baj velünk, hogy mindig másoknak akarunk megfelelni. Bár szívünk szerint teljesen más ösvényre tévednénk, az ész az, mely domináns. Persze mondhatod, hogy ez nem igaz, de gondolkodj el egy kicsit kedves barátom, mikor csináltál bármit is feltételek nélkül, csakis önmagadért? Hányszor feküdtél az ágyadban egy fárasztó nap után mosolyogva, mert sikerült megtenned azt, amit igazán szerettél volna?
Én is beleestem ebbe a hibába, s csapdában éltem éveken keresztül. Folyamatos harcot vívtam önmagammal, s gyakran én veszetettem a csatát. Hagytam, hogy bábuként irányítsanak, s gyilkolják törékeny lelkemet.
Mondanám, hogy ennek vége, de ezt nem tudhatom. Senki sem tudhatja előre a jövőjét, de kezünkbe vehetjük az irányítást. Csak bátran kedves barátom, semmi félelem. És tudod mi a legjobb az egészben? Most érzem igazán, hogy élek....
Nem kell ide semmi bölcselet, sem jó tanács, egyszerűen csak élni tudni kell, s azt hiszem ez a titok nyitja....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése