szárnyak nélkül.

Tudod, kedves barátom, azért észrevettem ám, miben mesterkedsz. Amikor változtatol az életeden, mindig ugyanazokon a fázisokon mész keresztül. Rendet teszel, kidobod, ami selejtes, új friszkót csináltatsz, és hagy ne soroljam tovább. De őszintén, most miért csináltad? Rád fért, persze, hogy rád fért, de azért fura. Mintha a tincseiddel lehullana a teher a válladról. Talán, lehet. Ahogy érzed. Na, de most, hogy újra belevágtad a fejszédet egy újabb könnyítő terápiába, és újra a változás ösvényén lépdelsz, nehogy megint valami hülyeséget csinálj, mert tényleg fejbe váglak :) Látom rajtad, hogy jól érzed magad. Pedig ugyanaz vagy, aki eddig is voltál. De tudod, mit? Menj, és ismét megkönnyebbülve hódíts meg a világot! Mert egyszer élsz, és kezedben a kulcs :)

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...

Testem fáradt, lelkem kiégett. A szélcsend kavarogni látszik, s a harmónia sem töretlen már. A nyugalom, mely eddig átjárta testem, szinte megszűnik létezni. Tudom, mindeni titkon áhítozik egy tündérkeresztanya után, aki egy csipetnyi varázslattal tökéletessé teszi az életét. De valljuk be, a tündérmesék ideje lejárt. Ez kérem a szörnyű valóság. Szinte élvezem, amikor az emberek az életedet tökéletesnek hiszik, miközben néha a kínzó fájdalmaktól majd összeroppansz. Nem értik a problémádat, s csak nevetnek a küzdelmeiden. Talán így természetes... Igazából imádom az emberi fajunk azon egyedeit, akikből az empátia kis csírája is hiányzik. Persze neked mindig megértőnek kell lenned, és persze kedvesnek. Ártatlanul mosolyogsz, miközben belülről a dühtől majd felrobbansz. legszívesebben néha az emberkékre ráborítanád az asztalt, és a képükbe ordítanád, ami bánt, de nem teheted, mert te nem vagy olyan. És ami a legidegesítőbb az egészben az az, hogy amikor neked lenne szükséged egy vigasz...

Érezted már úgy, hogy képtelen vagy bármilyen ötletet is kitalálni, néhány számodra idegen helyzetben? Fura érzés, mi? Most eljött az én időm is :) Fogalmam sincs, hogyan tovább. Én tényleg nem akarok menekülni, eszem ágában sincs. De, mert igenis mindig van de, most a szívem akar elbujdosni a világ elől. Na ez az a pillanat, amit sosem hittem, hogy egyszer eljön. Nem akarok megint csalódni, nem akarok újra fájdalmat, és keserűséget érezni. Nem akarok egyszerűen a régi lenni. Az, aki összetörve kuporgott egy sarokban, és a szeme sarkából leste a beszűrődő fénycsóva néhány szikráját, és magába szippantotta azt. Az, aki kétségbeesetten kereste a boldogságot, ám még több fájdalmat talált csak helyette. De érzem legbelül, hogy ideje tovább állnom. Azt hiszem nem bírom ezt a nyomást. Még a legerősebbek is elbuknak, nem de bár? Kicsit fájó szívvel, de ideje indulnom. Ez a játék véget ért, mielőtt elkezdődött volna. Van ilyen, én tényleg megértem.... Köszönöm kedves sors, hogy már megint...

Kedves Kobáká!  Kedves barátom, mielőtt végleg elmerülsz az önsajnálatban, és megint csak agyalnál a múlt eseményein, szeretnélek emlékeztetni egy- két dologra: 1;  Semmilyen hátsó szándék nincs abban, amit most fogok neked mesélni, és eszem ágában sincs azt kívánni, hogy zárkózz be megint a kicsi kis világodba,  de tudom, hogy fájni fog az amit most mondani fogok neked. 1 évvel ezelőtt még melegítőben, csokit majszolva sírtál a szappanoperák főhősnőivel, és elhitted azt, hogy szánalmas az életed. Örök bosszút fogadtál minden hímnemű ellen, és csak emésztetted magad. Folyamatosan menekültél minden elől, és mindig a belső hangodra hallgattál, aki természetesen futásra ösztönzött. De változnak az idők, és te is változol. Emlékezz csak vissza mennyi szép emlékkel gazdagodtál! Be kell vallanom, én is meglepődöm rajtad, hogy mostanában milyen hamar túl teszed magad a problémákon.  Fogadd meg a tanácsomat, és ne agyalj már annyit! De komolyan! 2;  Szeretnélek m...

Csodálatos érzés, amikor az ész hatalma megbomlani látszik, s a szív lassan, de biztosan átveszi az uralkodó szerepet lényed felett. Olyan dolgokra érzel késztetést, melyektől eddig teljesen távol álltál. A félelmeid eltűnnek, s a helyüket idegen, újszerű vágyak veszik át. A történet ismét roppant egyszerű: Vegyünk egy KKR-t, aki immáron szilárd talajon lépked az ismeretlenbe, s az ő barátnőjét, akinek Kinga a neve. Mulatozásra készülnek, citromos sör az erszénybe, s indulnak is a terepre. Nem kell megijedni, nem lesznek ők egyedül, a hímneműek is jönnek aztán csőszöstül :) A csapat létszáma immár 6, indulhat is a móka. Az est elengedhetetlen kelléke a jövedéki termékekből álló túlélőcsomag, így senki mája nem marad tiszta:) Folyik a bor, a sör, s a pálinka, az agyak sem forognak már normális kerékvágásban..... Éjszakai túra, mint a suliban, együtt bóklászik a banda. A folytatásban fura hangok hallatszanak mindenfelől, s nehéz megtalálni, ki is a felelős. :) Fura figura mind, az b...

Nagyon bölcs gondolatot osztok meg veled, kedves barátom. Ne lepődj meg rajta, egyszer úgyis rá kellett jönnöm. Már régóta felütötte a fejét elmémben ez a gondolat, de az elmúlt hetekben kezdett csak megérni ez a felismerés: csak a szívedre hallgass! Hogy miért? Mert csakis a szíved tudja legrejtettebb vágyaidat! Hallgasd mit súg neked, és rögtön rájössz, mit is kell tenned. Fura, mindig is az " okos ész " híve voltam, de hát változunk, nem de bár? Kicsit frusztráló az, hogy mindig a helyes ösvényt szeretnéd követni, aztán persze  jön egy kereszteződés, és te a rosszabb utat választod. De ha ezen a bizonyos úton válasz út elé kerülsz, és mélyen magadba nézel, megérzed merre is kell tovább haladnod. Lehet, hogy újabb rossz döntést hozol, de legalább elmondhatod büszkén, hogy ez egyszer a saját érzéseidet követted. És nem lesz mit megbánnod..... Most pengeélen táncolok, és élvezem. Számtalanszor hangoztattam már, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek, és most az életem a so...

Újraírom életem történetét. Kiradírozom a rossz dolgokat, s a helyüket mosolygó arcokkal pótolom. Mert nekem így jó. :) Marlon Roudette: Új korszak Ha a szerelem szó lenne, nem érteném meg A legegyszerűbb szó, mely nyolc betűből áll Bármi is volt, már túl vagyok rajta És minden nappal egyre jobb lesz Refrén: Szereted a fájdalmat? Szereted a fájdalmat? Minden nap, minden nap Próbálok továbblépni Bármi is volt, bármi is volt Most nincs semmi Megváltoztál Új korszak kezdődik Elhagyok mindent, amim volt Új színek kellenek a szobámba Volt idő, mikor még nem zavart Hogy más emberek életét élem Szereted a fájdalmat? Szereted a fájdalmat? Minden nap, minden nap Próbálok továbblépni Bármi is volt, bármi is volt Most nincs semmi Megváltoztál Új korszak kezdődik   Az a sok tűz megégette a szárnyaimat Az a lány elképesztően tüzes volt Mostanában az egyszerű dolgokról álmodom A régi idők emlékét próbálom elfelejteni Ha a szerelem szó lenne, nem érteném meg A...

Őrület. Kiakasztó vagyok. Ez van. De tudod, mit? Én élvezem. :) Látom az ismerőseim arcán a szorongást, amikor belépek a szobába, és rákezdek. Dumálok, dumálok, és dumálok. Néha hülyeséget, vagy éppen létfontosságú témákról regélek, de be nem áll a szám. Ez van, tényleg sokat beszélek. Szívom, és egyre csak szívom az energiájukat, míg nem feltöltődve tovább állok. Persze mindenki megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, és várják a következő " vámpírterápiát". Mert tudják, hogy még visszatérek. És előre félnek. Fura, mert régen csendben megbújtam egy könyv menedékében, és még csak szóra sem nyitottam a szám. De most kinyílt a csipám. És ez sokaknak nem tetszik. De mondjak valamit, nem érdekel. Inkább vagyok egy kedvszívó energiavámpír, mint egy begyepesedett zombi. Szóval nemsokára jön a következő csoport, és Miss Energiavámpír megkezdi újra rendelését. :)