szárnyak nélkül.

a takarítás. A megtisztulás. A meditálás. A változás. A megkönnyebbülés. Minden. Nevezzük bárminek, és talán ez mind. Ennyi. És kész. Nem értem mi történik velem. Kifordultam önmagamból. És ez jó. Általánosságban egy szívszakadás után begubózok, sírok-rívok, és sajnálom önmagam. Szánalmas, de ez van. És most? Napok, s talán hetek óta nem bírok magammal. Olyan dolgokat teszek, amelyek még számomra is furcsák. Szeretem!!!! Ma alkut kötöttem önmagammal, és a családommal. Takarítani akarok. Én!!!!! Ha ezt valaki mondaná röhögőgörcsben törnék ki. De nem. Tényleg. Komolyan. Káosz uralkodik körülöttem, és én egy őszinte vigyorral a képemen megszépítem a világot, mert ezt akarom. És amit akarok, azt megvalósítom. Nincsenek korlátok. Minden nap boldogan kelek fel. Jön a jól megérdemelt koffein, és persze a füstölgés. Aztán pörgök, és pörgök, és pörgök.....és nem forog velem a világ :) Hihetetlen mekkora mennyiségű endorfin terjeng a szervezetemben. Talán a tavasz....talán a függetlenség....t...

Érezted már azt, hogy a világ egyszerűen megszépült körülötted? Előző nap még úgy érezted, az egész világ összeesküdött ellened, és hirtelen a feje tetejére állt minden. Fura. De mindenképpen jó értelemben. Nem hittem sosem abban, hogy a mosoly megszépíti a napot. De komolyan, milyen dolog az, hogy belülről majd szét feszít téged a fájdalom, de te röhögj a sírás helyett. De napok óta nem tudom letörölni a vigyort a képemről, pedig ugyanaz az életem, mint azelőtt. Nagy mennyiségű pozitív energia szabadult fel bennem, és tombolnak a hormonok is. Egész nap pörögnék legszívesebben. Jó érzés végre jól érezni magam a bőrömben, Nem mondom azt, hogy túl csordulok a boldogságtól, de jó úton haladok. Nem tudom mi az oka ennek a hirtelen támadt jókedvnek, de remélem még sokáig fogom végig élni vigyorogva a szürke hétköznapokat. Jah igen, és utóiratként:" Támadj fel egy percre dolce vita!" :D

Fura volt ez a mai nap. Jól éreztem magam. Igazán boldog voltam. Aztán végre kezembe vettem az egyik kedvenc női magazinomat, citromos sör a kézben, és elmerültem az oly ismerős csodavilágban. Visszatértem. Vigyorgok, mint a tejbe tök. És élvezem. Tavasz. Igen, az van. És tényleg tombolnak a hormonok. Tetszik ez a helyzet, de komolyan. Tavasz van, és igen az emberek testestül, lelkestül megújulnak. Tavasz van, és nem bírsz a hormonjaiddal. Tavasz van, és örülsz. Mert tavasz van. Nem tudom letörölni a vigyort a képemről, és legszívesebben pattognék, mint egy gumilabda. Nem érdekel, miért történik velem ez. Lubickolok az endorfinban, és nyitok a jóféle világra. Helló, szia megjöttem, és zsákmány nélkül nem távozom :P

Megtörtént újra. Ugyanaz. És ugyanaz a reakció is. Gyenge voltam. Megbántott. Ott rúgott, ahol a legjobban fájt. Csak nevetett rajtam, és gúnyolódott. Nem értette mi bajom. Ő nem érezte azt amit én. A múlt megismétli önmagát. Bántani akart, ahogy bántott 4 éve is. Az ember azt hinné a testvéreiben van némi együttérzés, de nem. Benne nincs. Ez bizonyított tény. Hagytam, hogy ugyanazt tegye, amit régen. Összetörjek miatta. Teljesen. Nem tehetek róla. A könnyeim záporként hullottak a szemeimből, és nem volt esernyő, hogy a védelmébe húzódjak. Sikerült neki. Elérte, amit akart. Nem a szavai bántottak, hanem a mögöttük lakozó valóság. Igaza van. Most már tudom. Napokon át kis történeteket kreáltam, hogy megvédjem magam az igazságtól. A valóságtól.......nem akartam, hogy újra megtörténjen az, amitől mindig is óvni próbáltam magam. De nem tudok hazudni önmagamnak sem. És ez fáj. Annál szörnyűbb érzés nincs a világon, amikor a képedbe ordítsák a legnagyobb vétkeidet....amelyeket már rég megb...

Persze, hogy mindig az kell, ami nem lehet a tiéd. Megkapod, és hoppá, már nem is olyan érdekes. Eldobod. És kész. Képzelj el egy almákkal teli kosarat. Érett, zamatos, gyönyörű piros színűek, és csak arra várnak, hogy beléjük harapj. Szinte megjelenik lelki szemeid előtt az a bizonyos kígyó, amely belevitte a rosszba szegény, védtelen Évát. Téged is bűnre csábít. Rajtad áll, hogy vad, vagy vadász leszel.... De ott vannak azok az őrülten kívánatos gyümölcsök, és alig bírsz ellenállni nekik. Ám felüti magát fejedben a félelem, mi van ha kukacos, vagy romlott belülről. Nem, csak megint paranoiás vagy. És azok a gyönyörű, piros almák egyre csak hívogatnak, mézes- mázas szavakkal próbálnak csábítgatni, és közben feléd azt sugározzák, hogy " Harapj belém!" és "Tégy magadévá!"... Lassan elhatalmasodik rajtad egy bizonyos fajta vágy, éhség és kezdesz beleőrülni. Tudod, hogy nem lenne szabad. Meg fogod bánni. De a tiltott gyümölcs mindig a legédesebb. Nem hallga...

Valahol, egy másik univerzumban léteznek tökéletes emberek. De itt, ebben a szennyel teli világban sok a selejtes. Ez van. Már megint csak ezt dobta a gépezet. Elegem van abból, hogy neked mindig, minden helyzetben tökéletesnek kell lenned. Soha nem követhetsz el hibát, és ha mégis, akkor borul a bili, és jön a nagy és jótékony fejmosás. Persze, ha valaki téged bánt meg, csak mosolyogsz, és bólogatsz, igazat adsz a másiknak, amiért már megint rúgott beléd egy jó nagyot. Mert ezt kell tenned. Te ilyen vagy. Kiborító, hogyha véletlenül is butaságot csinálsz, akkor csak csodálkozó tekintetek hadába botlassz. Te nem fordulhatsz ki önmagadból. Te nem vagy olyan!!!!!!!!!!!!!!! Rosszul érzed magad, ha a szíved után mész, és néha- néha tévútra térsz. Naná, hogy emészted magad, és a végén már megint a lelked a gödör legmélyén van....mert te ugye ilyen vagy? Egy rohadt bábú vagy, akit mindenki csak kénye- kedve szerint mozgat. Te vagy Miss megértő, aki jószívűen mindenki ármánykodását,...

Nos, kedves barátom, jó nagy kalamajkába keverted magad. Igen, és ez most tényleg csakis a te hibád! Lássuk csak: állandóan menekülsz, és aztán emészted magad, mert úgy érzed hibát követtél el. Aztán valami hormonzavarnak köszönhetően őrültségekre vetemedsz. Igen, szembe akarsz nézni legnagyobb félelmeiddel. Be akarod bizonyítani, hogy már nem menekülsz, nem vagy egy kis félős kis nyuszi. Nagy hiba. Tudod, nem az a gond, hogy próbálsz változtatni az életeden, nem. A gond ott kezdődik, hogy eszeveszett módon próbálkozol. Már már erőltetetten. Nem kellett volna. és ezt te is érzed. Már késő változtatni. De legalább most nem azon kattog a kis agyad, hogy " Mi lett volna, ha..", hanem tudod mi történt. És ez bánt. Nagyon is. És fáj. Feladtad az elveid, csakhogy bizonyíts. Legszívesebben visszafordítanád az idő kerekét. Vagy ordítanál. Kiadnád magadból azt, ami bánt téged....De nem teszed. Egyszerűen már megint csak agyalsz. Próbálsz kiutat találni ebből a helyzetből. De nem tudo...