Ugrás a fő tartalomra

Elmúlik

Azt hiszem tapasztalatokkal teli egy év áll mögöttem. Kaptam nagyon sok mindent... pofonokat, amelyek a földhöz vágtak. Aztán rúgtak rajtam még egyet, meg még egyet azok, akik már nem részesei az életemnek. Bármennyire is fájtak az ütések, bármennyire is azt akarták, hogy törjek össze.... szinte dörzsölték a tenyerüket, csillogó szemekkel... mégis felálltam. Megráztam magam, és tovább léptem.
Persze nem volt annyira tragikus ez az év. A Nyugalom szigete, és persze a Nagyváros eddigi életem legjobb döntései voltak. Sok mindent megtanultam ezeken a helyeken az életről, s önmagamról.
Jönnek még pofonok, tudom én, nem is egy, de én már nem félek. Felkészültem.
Mindig is féltem a kötődésektől. Közel engedek valakit magamhoz, játszik egy kicsit a szivecskémmel, aztán nevetve félredobja. Védtem magam... ma már hiába keresem a váram biztos menedékét, egyszerűen leomlott, s beengedi azt, aki be akar jutni az életembe. Jönnek, és jönnek, bevackolják magukat a szívembe. Mindenkinek adok egy kis darabot, mosolyogva kínálom őket teával, csokis sütivel, és várom mikor mennek el. Mert bizony  mindenki elmegy. Egyszer minden elmúlik, ezt jól jegyezd meg kedves barátom!

Féltem, egész életemben féltem, hogy magamra maradok. Egyedül a sok dilimmel. Aztán ott van az, hogy egyedül kezdtem új életet. Mindenkitől távol... egyedül vagyok, mint a kisujjam. Mégsem bánom. Igazából imádom, hogy csakis magamra számíthatok. Végre önállóan hozom meg a döntéseimet, csinálom a hülyeségeimet, és ami a legjobb: független vagyok.

Engedd el... amiről azt hittem, képtelen leszek. Elengedi az embereket az életemből. Azokat, akik nélkül eddig lélegezni sem tudtam. A dolgokat, amelyek lényem részei voltak. S a múltam, mely eddig üldözött.
Engedd el. Ha akar, menjen. Öleld meg, mondj búcsút, és integess neki mosolyogva.
Engedd el. Ha azt érzed, már nem ösztönöz, csak bánt, és húz visszafelé, engedd, hagy menjen.
Nehéz lesz, eszméletlenül nehéz, aztán meg egyre könnyebb.

Ez volt az én leckém erre az évre.... Hagyd elmenni. Egyébként is, ha valakinek helye van az életedben, hiába is próbálod kiírni a történetedből, vissza kúszik. Csak mert egyszerűen ott akar lenni.....

Ha azt érzed nem bírod tovább, jusson eszedbe kedves barátom, egyszer minden elmúlik. Minden.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Légy bátor mint az oroszlán, de jámbor mint a duká!"

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...
Megjegyzés küldése
További információk

Lélekdonor

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...
Megjegyzés küldése
További információk

Időutazás

Különleges ez a pillanat most. Semmi extra, csak ez bizony a századik bejegyzésem. El sem hiszem, hogy ezt is megértem. Ma már teljesen más okokból formálom szavakká gondolataimat, és azt hiszem ez mindenki más számára is egyértelmű. Függő lettem. Az írás a szenvedélyemmé vált, és ha nem tudom ki fejezni e módon a kreativitásomat, akkor bizony elvonási tüneteim lesznek. Kicsit vicces, de legalább nem árt az egészségemnek. :D Ezalatt a néhány röpke hónap alatt érzések milliói költöztek lelkembe, és aztán hagytak el. Készen állok az időutazásra, mely az emlékeim szárnyán repít majd: " Én sem fogok többé harcolni az érzelmeim ellen. Sokat szenvedtem miatta, és már kész vagyok felvállalni őket......Fogságban tartottak eddig, de kiszabadultam, és végre indulhatok tovább az álmaim felé! "  "Hiába is próbálsz a múltad elől menekülni, a sötét árnyak mindig üldözni fognak. Az emlékek, mint mázsás kő hullanak rád hirtelen...és nem tudsz tenni ellene, mert nem is számítasz ...
Megjegyzés küldése
További információk