Azt hiszem tapasztalatokkal teli egy év áll mögöttem. Kaptam nagyon sok mindent... pofonokat, amelyek a földhöz vágtak. Aztán rúgtak rajtam még egyet, meg még egyet azok, akik már nem részesei az életemnek. Bármennyire is fájtak az ütések, bármennyire is azt akarták, hogy törjek össze.... szinte dörzsölték a tenyerüket, csillogó szemekkel... mégis felálltam. Megráztam magam, és tovább léptem.
Persze nem volt annyira tragikus ez az év. A Nyugalom szigete, és persze a Nagyváros eddigi életem legjobb döntései voltak. Sok mindent megtanultam ezeken a helyeken az életről, s önmagamról.
Jönnek még pofonok, tudom én, nem is egy, de én már nem félek. Felkészültem.
Mindig is féltem a kötődésektől. Közel engedek valakit magamhoz, játszik egy kicsit a szivecskémmel, aztán nevetve félredobja. Védtem magam... ma már hiába keresem a váram biztos menedékét, egyszerűen leomlott, s beengedi azt, aki be akar jutni az életembe. Jönnek, és jönnek, bevackolják magukat a szívembe. Mindenkinek adok egy kis darabot, mosolyogva kínálom őket teával, csokis sütivel, és várom mikor mennek el. Mert bizony mindenki elmegy. Egyszer minden elmúlik, ezt jól jegyezd meg kedves barátom!
Féltem, egész életemben féltem, hogy magamra maradok. Egyedül a sok dilimmel. Aztán ott van az, hogy egyedül kezdtem új életet. Mindenkitől távol... egyedül vagyok, mint a kisujjam. Mégsem bánom. Igazából imádom, hogy csakis magamra számíthatok. Végre önállóan hozom meg a döntéseimet, csinálom a hülyeségeimet, és ami a legjobb: független vagyok.
Engedd el... amiről azt hittem, képtelen leszek. Elengedi az embereket az életemből. Azokat, akik nélkül eddig lélegezni sem tudtam. A dolgokat, amelyek lényem részei voltak. S a múltam, mely eddig üldözött.
Engedd el. Ha akar, menjen. Öleld meg, mondj búcsút, és integess neki mosolyogva.
Engedd el. Ha azt érzed, már nem ösztönöz, csak bánt, és húz visszafelé, engedd, hagy menjen.
Nehéz lesz, eszméletlenül nehéz, aztán meg egyre könnyebb.
Ez volt az én leckém erre az évre.... Hagyd elmenni. Egyébként is, ha valakinek helye van az életedben, hiába is próbálod kiírni a történetedből, vissza kúszik. Csak mert egyszerűen ott akar lenni.....
Ha azt érzed nem bírod tovább, jusson eszedbe kedves barátom, egyszer minden elmúlik. Minden.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése