szárnyak nélkül.

Oh, igen lehetőséget kapsz, hogy elindulj azzal a bizonyos hajóval, mely csak egyszer indul az életben az álmaid szigetére. Két dolog közt választhatsz: Maradsz a régi, és silány életed mellett, és csak vágyakozol egy jobb élet után. Vagy elutazol, mindent magad után hagyva. Sodródsz az árral. De fel kell adnod miatta, azokat a dolgokat, amelyeket szeretsz. El kell búcsúznod azoktól az emberektől akit szeretsz. Elveszítessz  mindent egy boldogabb lét reményében. Melyiket választod? Kétségek közt gyötrődsz, melyik is lenne jobb.......a gondolataidat, csak ennek a választásnak a súlya tölti ki. De az időd lassan elfogy..... Nem muszáj választanod! Megteremtheted a saját álomszigeted itt és most! Boldog lehetsz, ha akarsz! Csak akarnod kell, hiszen lehetetlen nem létezik.  És akkor az álmok hirtelen valósággá változnak. Ugye milyen jó érzés? Én megmondtam! :)

Hiába is próbálsz a múltad elől menekülni, a sötét árnyak mindig üldözni fognak. Az emlékek, mint mázsás kő hullanak rád hirtelen...és nem tudsz tenni ellene, mert nem is számítassz rá. Azt hiszed, ha elzárod őket abba a bizonyos fiókodba, ahol a többi elfojtott dolgodat is tartod, akkor sohasem jönnek újra elő. DE NAGYON IS TÉVEDSZ! Bárhova is mész, mindenhol emlékek millióiba botlassz. Nem tehetsz mást, mint visszarepülsz az emlékek szárnyán. Vágyakozva idézed fel régi életed boldog pillanatait, és újra az akarsz lenni, aki akkor voltál. De a felismerés, hogy nem lehet, fájdalomként hasít a lelkedbe. Változnak az idők, és vele változol te is......Egy olyan úton haladsz, ahonnan nincs visszaút. Ez megrémiszt. Te választottad ezt az ösvényt, és ki kell szabadulnod a labirintusból, amelybe kerültél.....de ez csak akkor sikerülhet, ha küzdesz és kitartasz....... Nincs több megtorpanás, nincs több félelem. És a legfontosabb: nincs több elfojtott érzelem.Mert ezek az elfojtott dolgoknak...

Sokszor kérdezem magamtól, hogy miért teszed ezt? Úgy sem lesz jó! Miért reménykedsz benne? Úgysem jön össze.....De mit sem tudva átverem magam, hogy amikor rájövök, hogy tényleg nem jön össze, akkor a belső hangom vigyorogva mondhassa a képembe: " Én megmondtam! " Egy állarcot hordok, ahogy mindenki más is....de mivan, ha ez az álarc egyszer csak lehull? Akkor már nem tudom megvédeni magam a fájdalomtól...és csak még rosszabb lesz. Próbálok mindig mosolyogni, hogy hazudjak önmagamnak, és mindenki másnak....nem szabad gyengének tünnöm a világ előtt. . Egyszerűen lehetetlen...de mi van, ha egy gyenge láncszem vagyok? Egy ropi? Az igazságra mindig fényderűl..és én már nem tudok tovább hazudni....Itt az ideje, hogy végre a valóságban éljek, és felhagyjak az álmodozással! Mert hiába is érdemes küzdeni a vágyainkért, a valóság mindig is más lesz mint az álmainkban.... Szval viszlát álmok, heló valóság! :) " Amikor egy álom véget ér, mindig születik egy másik. Minden kezde...

Igen ez egy létfontosságú kérdés az én életemre vonatkozóan. Citromlé nélkül nem tudok élni! Ő az aki tartja bennem az életet. Ő az aki hideg éjszakákon meleget nyújt számomra. Ha magányos vagyok mellém szegődik...Ha szomorú vagyok, megvigasztal...Ha vidám vagyok, velem együtt örül..és ha az élet citromot ad, csinál belőle nekem barackot! :) Nem tudom, ki az a szörnyű ember, aki elvette tőlem a nektárt, de ha megtalálom garantáltan nem lesz jóképű. Na mindegy...a citromlé hozzám tartozik, és úgyis újra az enyém lesz! :) Óda a citromléhez! Ó, te szent nedű, minek íze nem keserű, adj nekem erőt a holnaphoz, és nem eszek többé citromot! :)

Régen mindig is tudtam, mit akarok az életben....most nem érzem azt, hogy bármilyen hatalmas vágyam is lenne. És ez nem zavar, hiszen sodródom azzal a bizonyos árral. :D Nah szóval ma azon gondolkoztam, mit is akarok kezdeni az én oly nagyszerű életemmel.......nem tudom.....de egy valamiben biztos vagyok: valami nagy dologra hivatottam. Nem a nagyképűség beszél belőlem, csak érzem. Érzem, hogy valami csodálatos dolgot fogok adni a világnak. És mindenki emlékezni fog a nevemre! Ráérek még az élet nagy dolgain elmélkedni! Most pont jó, és nem akarok semmin változtani. Addig is amíg rájövök, hogy mire hivatottam,  boldogan sétálgatok a tollammal és a naplómmal, és mosolygok a világra. :)

Heteken át nem csináltam mást, csak éltem a kis hetitervem szerint. Suli, munka, család......és ezzel kifujt a dolog. Belenéztem a tükörbe, és egy tornacipős, inges csajszit láttam, aki csini volt a maga módján, de nem én voltam.....Elveszett az életerőm, és ez teljesen tönkre tett.... De újra visszatért belém az élet erő! Újra KKR vagyok, és ez leírhatalan energiával tölt fel :) Az előző napok egyhangúsága feledésbe kezdd merülni, és csak élvezem a boldogságot, ameddig tart. Érdekes, hogy csináltam magamról egy képet, és annyira különbözött azoktól, amelyek eddig készültek. Láttam a képen egy komoly üzletasszonyt, aki legbelül egy huncut kis művész. Egy vidám lányt, a sok elfojtott érzésével együtt. Egy kislányt, aki legszívesebben a réten kergetne pillangókat. Egy nőt, aki imádja az ő kis magassarkúját, és miniszoknyáját. Egy pajkos csajt, aki imádja a hamvas  barackokat! Főleg a csomagos kiszerelésüeket. :) Persze ezt más nem igazán veheti észre.... Nah szóval újra eláraszt...

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...

Mielőtt hozzá kezdenél a boldogságod " elkészítéséhez " szükséged lesz némi előkészületre, a biztosabb eredményért. Mert nem tudhatod, hogyha nem követed pontosan a receptet, akkor mi is sül ki a dologból! :) Először is lazulj el, és zárdd ki magadból a világ gondjait! Másodszor idézdd fel a szép emlékeidet, ne gondolj egyáltalán semmi rosszra! Végül, a legfontosabb: össszpontosíts a legfőbb vágyaidra! Legyenek lelkiszemeid előtt az álmaid! Na most, hogy felkészültünk a nagy munkára jöhetnek a hozzávalók: egy jó nagy adag bátorság 2 tucat önbizalom mérhetetlen jókedv jó sok kacagás nagy mennyiségű kitartás egy birkózó ereje és végül egy barát, aki melletted áll Ha mindezek megvannak, hozzákezdhetünk a boldogságunk elkészítéséhez, mellyel egyidejüleg ki is sülnek az álmaink apró kalácskái! A dolog fortélya, hogy minden hozzávalót keverj össze egy tálban, és kevergessd minden nap! Az előkészületeket minden keverés előtt el kell végezni! Az elkészítési idő személytő...

Húzd ki magad, és mosolyogj a világra, mert az élet szép! Annyira élvezem azt, amikor egyszerűen csak mosolyogva sétálok az utcán, az emberek pedig engem bámulva próbálják megfejteni mi az oka a jókedvemnek. :) Néhány nappal ezelőtt elképzelhetelennek tartottam azt, hogy bármiféle pozitív energiát is árasszak magamból. Elveszettnek éreztem magam, és csak céltalanul bolyongtam. De egyik reggel arra keltem fel, hogy hihetetlen mennyiségű endorfin szabadult fel a testemben, és nem tudok nem mosolyogni. Furcsa, hogy kora reggel az első sulinapon,( ami a diákok számára egyenlő a pokollal ), én feltűnően jól éreztem magam. :) És ez így ment egész nap. Érzem, hogy újra megtaláltam önmagam, és elhatároztam, hogy soha többé nem engedem hogy elvesszen...mert drága árat fizettem érte. Végre az álmaimnak élhetek, és ez hihetetlenül jó érzés. :) A sors most végre olyan utakra terelt, amelyek meghatározhatják az életemet. Végre azt tanulhatom, ami meghatározza az életemet: újságírást. És hogy...