szárnyak nélkül.

Nem tehetek róla, nem bírom tovább...Tudom, hogy fájni fog, de nem érdekel..... Furcsa érzés újra kitárnom lelkem kapuit, és hagyni, hogy egyre mélyebbre süllyedjek az önmarcangolásban. De jó érzés is, mert boldoggá tesz. Miért van ez? Az előző napok annyira lesúlytottak, hogy szinte majdnem összeroppantam. Az emlékek, a régi érzések visszatértek, és gúnyos mosolyok kíséretében kínoztak.....és csak kínoztak. Én csak engedtem a bánatnak, és a fájdalmat régi ismerősként üdvözöltem. Mostmár nem létezhetek nélküle, ezt jól tudom. Egy jól működő kapcsolat a miénk, hiszen én táplálom a boldogtalanságommal, míg ő bánatot ad számomra. A feltörő emlékek hulláma megállíthatatlan, és nem is küzdök ellene. Hagyom, hogy sodorjon magával.  A múltam üldöz, s nem tudok tőle szabadulni. Mi történik a sebekkel, amelyeket felszakítunk újra? Vissza lehet térni oda, ahol minden elkezdődött, vagy a világ egyik legbutább döntése újra belépni azon az ajtón?  Mennyi fájdalmat képes elviselni a pilla...

napsütés. kávé. szabadság. vörös rúzs. csini cipellő. martini. csak semmi csirkeszárny. Úgy érzem újra élek. A pillangóm szinte szárnyal, és KKR énemtől nem lehet szabadulni. Legszívesebben egy réten ugrándoznék. Őrjítően jó érzés, bármennyire is tagadnám. És ezzel nincs is semmi baj. Ez csak  természetes. Vannak találkozások. Találkozások, amelyek változást hoznak az életedbe. És emberek, akik hirtelen lépnek be, mégis mindent felforgatnak. Okkal érkeznek, és addig maradnak, ameddig szükséged van rájuk. Mindig is hittem abban, hogy mindenkinek megvan a maga kis szerepe életed történetében. Lehet, csak egy epizód erejéig tűnik fel, de lehet, végig kísér majd téged az utadon. Valaki egyszer azt mondta, élvezet hajhász vagyok. Ki akarom élvezem a dolgokat a legutolsó cseppjükig, s amikor már nem maradt semmi, nehezen tudok leállni. Ha megszokom a jót, miért is érném be a maximumnál kevesebbel? Lassan kúsztál be az életembe, mégis maradandót alkottál. Megmutatt...

Kicsit összezavarodtam. Egyszer azt hallom, hogy " Tedd meg ma! " , máskor meg " Élj megfontoltan, gondolj a jövödre! " Na de kérem, mi történik itt? Most akkor legyek bátor kis oroszlán, vagy mégse? Azt mondják, az idő mindent megold. Begyógyítja a sebeket, miközben csúnya hegeket hagy maga után. Idő kell a változáshoz is, és hogy nagy dolgokat vigyünk véghez. De vannak időszakok, amikor az idő ellenségünkké válik. Halogatunk, hiszen nem sietünk, aztán azt vesszük észre, hogy elszaladt mellettünk az élet. Elvesztettük az esélyünket a boldogságra, csak mert vártunk a tökéletes pillanatra. Miért nem cselekedtünk azonnal? Elhanyagoltam azt a személyt, akinek a legfontosabbnak kellett volna lennie az életemben. Nem törődtem önmagammal, s csendben gyilkoltam a pillangómat. Bezártam egy ketrecbe, s eszembe sem jutott kiengedni. Valahol mindannyian gyilkosok vagyunk. Elhisszük, hogy boldogok vagyunk mi a kis életünkkel, az álmainkat már rég elástuk, s álarcot hordva m...