szárnyak nélkül.

Nyugalom, béke, harmónia. Aztán hatalmas robbanás. Ez az életed, Kedves Barátom! KKR énem ficánkol, s nem bír magával. A barackszezon elkezdődött, s nem te nem vágsz másra, csak telepakolni a kis fonott kosárkádat, és beleharapni a friss, zamatos gyümölcsökbe. A pillangóm még mindig hatalmas bálna, s koffeinfüggőségem lassan a csúcsra ér. Őrült egy időszak van a hátam mögött, de nem bánom. A szőlők élete már csak ilyen. Komolyodjunk! Oh, Nagyváros, néha nagyon meg tudsz szívatni ám! Vicces kapcsolat a miénk, te sohasem hagsz unatkozni. Ezt szeretem a legjobban benned. Erősebbé tettél a sok búcsúzás által, de néha jót tenne egy kis állandóság. Gondolkodj el ezen! Búcsúzás....Annyi ajtót zártam be az elmúlt pár évben, de a kulcsokat elrejtettem. Néha- néha visszalopakodnék, csakúgy játékból. Igen, sunyiság van már megint a bokorban. De mi a helyzet az ajtókkal, amelyeket akaratodon kívül zárnak be, és törnek össze? Egyik pillanatban még ott állnak, teljes pompájukban, s a te szív...

" Egyszer eljön a pillanat, amikor szétesik minden. Amikor összeomlik az erős, biztonságot nyújtó várad. Minden egyes tégla elmozdul. Semmi sem állandó...... Kicsit vicces, hogy az egyik pillanatban még tökéletes minden, aztán hirtelen derült égből villámcsapásként csak a negatív energiák rohamoznak meg...Semmi sem történik véletlenül. Mindennek megvan a maga oka, a maga ideje, és a maga helye. S bár még a kirakós nem állt össze, hiszek benne, hogy egyszer majd megértem. " Menekülök. Előled, a világ elől, az életemtől.. Menekülni akarok. Csak elfutni jó messzire, és vissza sem nézni. Gyávaság? Talán. De sokkal könnyebb a szőnyeg alá söpörni a problémákat, nemdebár? Az életem kezd darabjaira hullani, s ezt az első sorból nézem végig. Izgulok a főszereplőért, néha csak sajnálni tudom, de legtöbbször csak felpofoznám, hogy térjen magához. Annyira vicces, ahogy lassan pusztítom önmagamat. A testem fáradt, a lelkem kiégett, s a szél is kavarogni látszik...jó nagy pácban vagy...