szárnyak nélkül.

Hiszek a varázslatban. Hiszek az élet apró csodáiban, bármennyire is kilátástalannak tűnnek néha a dolgok. Egyébként hogyan élném túl  a szürke hétköznapokat? Bár a szupererőm szabadságot vett ki, még mindig harcra készen állok. Az elmúlt hetekben jelre vártam. Bármilyen jelre, amely megmutatja, merre is kell tovább mennem. Csak mert  a padlón érzem magam, fel kell állnom. Bár a világom összeomlott, képes vagyok újat építeni. Hiszek abban, hogy képes vagyok, egyébként mi értelme lenne harcolni az álmaimért? Mindig azt mondom, hogy mindig a jó helyen vagy a jó emberekkel.Ott, ahol lenned kell.  De mi a helyzet akkor, ha rosszkor vagy a rossz helyen? Ha még nem vagy felkészülve arra, amit az élet az utadba sodort? Lehetek most egy kicsit makacs, és mit sem törődve a dolgokkal, szakíthatok a jelenlegi életemmel? Lehetek én az író, s formálhatom a főhősöm kedvem szerint? Egy próbát megér, kedves barátom...vagy kettőt. A KKR érzés visszatért, s nem hagyja nyugodni zavart k...

A képzeletbeli bokszzsákom rég szétvertem... még egyet... meg még egyet...hihetetlen erő szabadult fel bennem. Voltál már dühös? Úgy igazán, amikor legszívesebben az embereket sorra ütnéd le, mindent összetörnél, mindent elpusztítanál a környezetedben. Nincs konkrét oka, vagy még saját magadnak sem akarod bevallani, egyszerűen csak mérges vagy az egész világra. Az élet jól arcon csapott. Belém rúgott....s csak ütött. Aztán önelégült vigyorral az arcán  továbbállt. London nagyon is rafinált egy játékos. Odaadja amire vágysz, aztán elveszi. Megint ad, s elvesz. Véget nem érő játszma ez közöttünk. 3 éve tart ez már.  Az elején imádtam, csodáltam, úgy éreztem sosem elég belőle. Aztán lassan megmutatta valódi énjét. Bántott. Sokszor. Én megbocsátottam. Újra és újra. Erőt adott és magabiztosságot. Kitartást és önállóságot. Az álmaimmal fizettem érte. Azt hiszed az életem tökéletes, de a közelében sem jársz. Hatalmas árat fizettem azért az életért, amelyet most élek. Új emberek ...