szárnyak nélkül.

Néha csak ülök a kedvenc kávézómban a " Nagyváros" közepén, és arra gondolok, engem is beszippantott London. Én is a metróhoz rohanó emberek milliójához tartozom, aki már nem tudja értékelni, milyen egy csodálatos város is. Hatalmas szerelem volt ez a részemről az első pillanattól kezdve, de valami megváltozott az elmúlt időszakban. Lassan 2 éve tart ez London, és köztem. A kapcsolatunk sohasem volt könnyű, de minden erőnkkel küzdöttünk. Az elején izgalmas volt, élveztem minden egyes percet. Aztán egyre jobban megismertük egymást, és kezdtem rájönni nem is olyan érdekes. Egyre többször okozott fájdalmat, csalódtam benne, s néha napján teljesen kiábrándultam belőle. Aztán visszacsalogatott, és minden ment tovább....ugyanúgy. Bonyolult kapcsolat a miénk. Néha bánom, hogy engedtem a csábításnak, aztán rájövök, már nem tudnék nélküle élni. Rengeteget változtam az elmúlt években, és nem bánom. Olyan dolgokat is megtettem, amiről azt hittem, sohasem leszek képes. Hátrahagytam miat...

Mindenki azt várja a környezetemben, mikor omlok össze. Mikor mondom azt, hogy nem bírom tovább, és kuporgok sírva a szobámban. Stay stong. Ennyi az egész. Nem érzem azt, hogy összeomlott volna a világom, sőt, azt érzem most kezdek igazán élni. Az emberek furcsán néznek rám, hiszen nem ismerik az energiavámpír énem. Nem ismerik az őrült, vad és mosolygós lányt, aki igazán vagyok. Persze én is meglepődtem a reakciómon, de tudod Kedves Barátom, nem ér annyit az egész, hogy szenvedjek miatta. Persze hogy fáj még, hiszen friss még az egész, de inkább a jövőbe tekintek, és próbálom lezárni a múltam. Kedves Barátom, tényleg jól vagyok. Talán azért, mert nem keresem a miérteket. Nem akarok válaszokat kapni, s nem kattog az agyam azon, hogy mi lett volna? Mindennek megvan a maga oka, s egyszerűen csak sodródom az árral. Már nem kapaszkodok kétségbeesetten a csónakomba....megpróbálok úszni....egyedül. Azt hiszem munkamániás énem visszatért, és a legjobb terápia számomra a munkám. Pá...

Talán ilyen érzés lehet, amikor a madarak kiszabadulnak a ketrecből. Próbálsz szárnyalni, de már olyan régóta voltál bezárva, hogy elfelejtetted, hogyan kell repülni. Félsz, hiszen eddig biztonságban voltál, és most csak magadra számíthatsz. De közben boldog vagy, mert végre követheted újra az álmaidat, és nem fogják lekötni a szárnyaidat. Régen megesküdtem magamnak, hogy mindig hallgatni fogok a megérzéseimre. Régóta éreztem már, hogy valami nincs rendben, és a környezetem is figyelmeztetett, de én vakon hittem abban, hogy csak beleképzelem a problémákat az életembe. Hittem, hogy igaz az egész, és abban ,hogy örökké fog tartani. Aztán azon kaptam magam, hogy fogta, összetörte a szívem, amit boldogan adtam oda neki, és mosolyogva tovább állt. Azt mondják az idő mindent megold, és azt is, hogy akit eltudnak vinni, az már régóta nem volt a tiéd, vagy talán sohasem. Nem érzem azt hogy elveszítettem valami fontosat, hiszen ami nem volt a tiéd, azt kár siratni. Félek, mert egyedül mara...