szárnyak nélkül.

Azt hiszem mindenki életében eljön az a pillanat, amikor kezébe veszi sorsa irányítását. Mit sem törődve addigi életével, egyszerűen hátat fordít neki, és céltudatosan törtet az ismeretlen felé. Csábítja, vonzza, egyszerűen megbabonázza...... Minden egyes percben változunk. S bár nem észrevehető, legbelül érezzük, hogy valami más....mi. Az élet a változásokról szól. Vannak időszakok, amikor szükségünk van egy erőteljes megújulásra. Amikor egyik nap még kis begubózott hernyóként pislogunk a világra, de másnap...másnap már egy pillangó tekint vissza ránk a tükörből. Kell. Kell, hogy lényünk ragyoghasson. Hogy lelkünk szárnyalhasson....s egyszerűen, hogy jól érezhessük magunkat a bőrünkben. S néha a változás szele hirtelen sodor magával. Nem jelez előre, nem kér engedélyt, egyszerűen befészkeli magát, mint valami hívatlan vendég. Nem tehetsz más, mint beinvitálod, megkínálod egy csésze forró teával, és megszokod, hogy ezentúl ő is az életed részese lesz. Mosolyogsz, miközben belül ma...

Néha a sors csúnya egy játékot űz velünk. Az életünk egyes területei rendeződni látszanak, míg mások összeomlanak. Nem lehet minden tökéletes, ezt megtanulhattad volna kedves barátom. Valamit kapsz, valamit elveszítesz. Ez az élet rendje. És pont. Igazából néha kiborító, hogy te valakiért a fél karod is odaadnád, míg ő ha bajban vagy elfordul tőled. Ez van, már megint csak ezt dobta a gép...... Napok óta valamiféle nyugtalanító érzés költözött a lelkembe, és piszkálta azt. De ma aztán tényleg elegem lett belőle. Nem fogok megint a mélyre süllyedni, és menekülni a problémák elől. Ahogy azt mindig is tettem. Bátorság kedves barátom, bátorság. És persze kitartás. Ez kell most neked, semmi más. Igen, kedves lelkitársasszony, igazad volt. Már megint. Főnix vagy. Ahogy mindenki. Valami meghal bennünk, hogy aztán újra szülessen. Valamit el kell hagynunk a régi életünkből, el kell engednünk. Muszáj. Pontosan azért, hogy a helyére más vackolja be magát. És ez egy véget nem érő körforgás r...

Érezted már úgy, mintha önként vállalt rabságba száműzted volna önmagad? Megfosztva szabadságodtól, egy ketrecben térsz magadhoz egy borongós reggelen. A kulcsot lenyelted, a pótkulcsot pedig messzire eldobod magadtól......De reménykedsz benne, hogy pont a jó időben, a megfelelő ember találja majd meg, s enged szabadjára. Egyszer..... Kicsit vicces, hogy mennyire mazochisták tudunk néha lenni. Elhagyjuk a legjobb dolgokat az életünkből, bízva a változás jótékony hatásában. De mi történik akkor, ha hiba kerül a gépezetbe? Felszabadulás helyett egyszerűen gyilkoljuk a lelkünket? Bűnös leszel te is kedves barátom. Mindannyian azok vagyunk. Egy cseszettül elvetemült gyilkosbanda....Kínozzuk törékeny lelkünket, míg fel nem adja a harcot. Mert ezt akarjuk bizony. Mindannyian......... Persze egyszer összeáll a kirakós, és rájövünk nem jó ez így. Reménykedj benne, hogy időben térsz magadhoz, mielőtt teljesen felemésztenéd magad. Mert onnan már nincs visszaút..... A sötét felhők eltakartá...