szárnyak nélkül.

Véletlenek? Nincsenek. Minden okkal történik, és a véletlenek is csak életünk kirakósainak darabkái. S amikor ez a kirakós összeáll, kirajzolódik számodra, hogyan is folytasd az utad. Mindig is hittem a sorsban, és most is azt vallom, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek. A legjobb dolgok igenis akkor történnek velünk, amikor nem is számítunk rá. S az érzés, amikor rájössz, a célod felé hihetetlen gyorsasággal száguldasz, leírhatatlan. :) Napok óta lehangolt voltam, s nem tudtam az okát. Hiszen az életem jól alakul, talán még jobban, mint gondoltam. A változás azonban olyan lehetőségeket sodort az utamba, amelyekről nem is mertem álmodni. Most nem sajnáltam önmagam, milyen szánalmas is az életem, inkább próbáltam megemészteni a pozitívumokat, melyek az elmúlt időszakban jelentek meg. A múltam elengedtem. S vele  együtt a félelmet, a szorongást, s még az érzelmi hullámokat is. Ha egy szóval kellene jellemezni a mostani állapotom, az a nyugalom lenne. Jól vagyok. S bár hiány...

Fura dolog ez a hiányérzet. Egyik pillanatról a másikra lopakodik be a lelkedbe, és nem akar távozni onnan. Ott a mellkasodon erős nyomást érzel, és képtelen vagy másra gondolni, csak rá. Különös. Általában sok idő kell hozzá, hogy kötődni kezdjek az emberekhez. Legyen szó nőről, pasiról, bárkiről is. Azt hiszem kicsit távolságtartó vagyok, de ez a múltamat tekintve helyén való, nem? De ez most más. Néhány röpke óra elég volt ahhoz, hogy ha nem vagyok vele, hiányozzon. Megőrjít. Az első pillanattól kezdve úgy éreztem, mintha már régóta részese lenne zavaros életemnek. És ez az érzés egyre csak erősödik. Tévedésbe ne ess kedves barátom, nem vagyok szerelmetes. Dehogyis! Ahhoz ez a vonzalom még kevés. De a közelében megnyugszom. Nem kell álarc, egyszerűen önmagam lehetek...... Eddig nem mertem szavakba foglalni ezt az egész helyzetet, mert féltem, megszűnik a varázs. Mintha csak álmodnék. és ha elfogadom a valóságot, egyszerűen felébredek, és összetörve tapasztalom, hogy csak álom v...