szárnyak nélkül.

Újra nehéz szavakba öntenem a gondolataimat, és a bennem dúló érzések hadát. Megpróbálom: Az új élet kicsit számomra nehéz. Tudom, tudom mindig változtatni akartam, ám amikor végre megkapom amit akarok mégsem vagyok elégedett. Már nem bújhatok a szobám egyik sarkába összekuporodva, ha valaki megbánt, és nem tudom emészteni magam a fennálló helyzet okozta nyomasztó érzések miatt. Képtelen lennék rá. Úgy érzem, mintha az univerzum valamit üzenni próbálna nekem, ám nem tudom értelmezni a jeleket. A kirakós még nem került a helyére. Ami egy kicsit frusztráló, mert nem tudom, hogyan tovább. Az elmúlt hetekben gyökeres változásnak indult zavaros életem, persze pozitív irányba. A legtöbb ember szerint egyenesen kivirultam, amit egy új szerelemnek könyveltek el. Az igazság közelében sem járnak. Egyszerűen csak megtaláltam az aranyközéputat az ellentmondásokkal teli életemben. Furán hangzik, de ha mélyebbre ásol, te is megérted. És ott van az, amiről nem beszélek. Újra ismerkedem. Bár a kív...

" Miért hisszük el, hogy minden rendben? Miért rejtjük el, hogyha valami bánt? A tegnapnak élünk és félünk a múlttól, Hitünk visszatart, de mennünk kell tovább, tovább..."      És igen, tovább léptem. Hosszú volt az út, és még több van előttem. Mégis azt érzem látom a fényt az út végén........ Változás, igen megtörtént. Küzdelem, akarat, kitartás. Mindez megvan bennem. S talán még több is....

A tükörbe nézve egy boldog nő képe tekint vissza rám. Az előzményeket ismerve képtelenségnek tűnhet, ám ezegyszer tényleg igaz. Azt hiszem sikerült a hátam mögött hagyni a lelkileg összetört kislányt, akinek a helyébe egy elégedett nő lépett. Felnőttem. Lássuk csak ugyanaz vagyok, aki 1 éve, 5 hónapja, sőt előző este sem raboltak el az idegenek, mégis másnak érzem magam....Oké, rövidebb lett a hajam, ó a szép hosszú hajam, s egy szemüveg díszeleg gyermeteg arcomon. A szememben különleges csillogás van, melynek okát már nem is akarom megfejteni. A mosoly le sem hervad az arcomról mostanában, s az érzelemhullámoknak nyoma sincs már. Nincs értelme szomorúnak lennem, mert jól figyelj: elégedett vagyok az életemmel. Néhány ismerősöm szerint egyenesen kivirultam. Igen. Én. Nos sikerült megvalósítanom azt, amelyre régóta vágytam. A harc kemény volt, és nem akarod átélni azt, amit én. De tudod, kedves barátom a cél szentesíti az eszközt, nemdebár? És csak ez számít igazán. Jól vagyok. Ma m...

A lágy szellő simogatja arcom, miközben a napfény égeti a bőröm. Az arcomon huncut mosoly bujkál, miközben a virágos kis szoknyámban, és szalmakalappal a fejemen futok feléd. A meztelen lábamat néha- néha egy- egy kő megsebzi, de ez engem már egyáltalán nem érdekel. A hajfonat, melybe rakoncátlan tincseimet erősítettem lassan elveszti tartását, s a göndör hajzuhatag óvatosan a vállamra omlik. Egyre csak közeledek feléd, s a szívem egyre hevesebben dobog.. A pillangók mellém szegődnek, s szárnyalnak velem együtt hozzád. A rigók gyönyörű dalba kezdenek, s az egész rétet bezengi kellemes csicsergésük. Én egyre gyorsabban futok, és érzem nemsokára veled lehetek.....és ekkor meglátlak. Az ajkaid huncut mosolyra húzódnak, s még a gesztenyebarna szemeid is nevetnek. Kinyújtod felém erős karjaidat, és én egyre gyorsabban rohanok, mert már nem bírok magammal. Már csak lépések választanak el tőled, és amikor már végre a karjaidba zárhatnál, akkor.....felébredek. Csak álom volt. Egy gyön...