csirkeszárny.napfelkelte.vörös karmok.csak lazán. Vadóc énem a felhők között jár, miközben felelősségteljes énem elismerően bólogat. Oh, mondd ez tényleg megtörténik? Tudod ez olyan érzés, mint amikor egy hosszú hét után csak elterülsz egy gőzőlgő kádban, kezedben a behűtött pezsgő, körülötted gyertyák világítják be a szobát, s te nem vágysz másra, csakhogy a pillanat ne múljon el. A független , erős nő képe lassan halványodik és a drámakirálynő is szabadságra ment. Azt hiszem lassan kezdek lenyugodni. Valami van a levegőben....😃 Folyamatosan keresed az utatad, s azt a személyt, aki lenni akarsz. Talán ha elhagyjuk a görcsösséget az életünkből, megláthatjuk a pislákoló fényt, mely a céljainkhoz szolgál irányjelzőként. A csodák akkor kusznak be az életünkbe, amikor nem is számítunk rá. Nem szólnak előre, csak lassan megváltoztatják a szürke hétköznapokat. Nincs érteleme a miérteket keresni, egyszerűen csak leülni szépen a csinos kis fenekedre, és hagyni, hogy megtörténjen....
botladozva.