Mindig is úgy éreztem az életem olyan, mint egy film. Együtt nevetek a főhőssel, vagy éppen sírok, dühös vagyok rá, amiért olyan butuska néha, de harcolnék vele együtt a világgal. Azt hiszem, mindenki életében eljön a pillanat, amikor rájön a valóság a közelében sem jár a filmes történeteknek. Nem fognak a problémáid rendeződni egy csoda folytán, a hős szerelmesed nem fog utánad rohanni a repülőtérre, s a szél igenis összeborzolja a hajad a hajó tetején ücsörögve. Eljön a pillanat, amikor az összes nyomasztó dolog az életedben apróságnak tűnik csupán. Elfogadod, hogy az élet örökös harc, s csakis te irányíthatod az egészet. Régóta hiányzik valami az életemből. Tudod, az a bizonyos extra, amitől teljesnek érzed magad. Úgy érzed élsz, s nemcsak vegetálsz a többi túlélő között. Nehéz változtatni. Nem a kis apró ruhatár cserére gondolok, s a hajszín váltás sem segít már. Arról a bizonyos nagybetűs változásról beszélek, amely igenis hatással lehet a jövődre. Arról, amelyhez bizony az apr...
botladozva.