Az élet néha annyira egyszerűnek tűnik. Talán csak mi bonyolítjuk túl. Saját magunk elé építünk akadályokat, aztán meg sírunk, mert soha semmi sem sikerül nekünk. El kell hinned, igenis képes vagy rá! El kell hinned, összetörhetetlen vagy, és bármi történjék is, te kibírod! Mondd, hányszor küldött az élet a padlóra? Mondd, hányszor keltél fel, és mentél tovább? Mondd miért játszod ugyanazt a játékot minduntalan? Miért nem hiszel önmagadban? Csak egy kicsit kell akarnod, meg még egy kicsit, meg még, és már nem is olyan elérhetetlen. Igaz?! Tegnap megkérdezte tőlem az egyik ismerősöm, miért változtattam meg a hajam színét. Azt hitte valami hatalmas változás állt be az életemben, erre a nagy stílusváltás. Csak néztem rá bután, hiszen semmi sem változott az életemben. Minden a régi. ...aztán rájöttem....én változtam..Azt hiszem kezdek felnőni. Rengeteg felelősség nyomja a vállam, amit nem bánok. Saját magam hozom meg a döntéseimet, és önálló életet élhetek/ kell élnem. S ami a...
botladozva.