Mindig könnyebb feladni. Beletörődve elkullogni a csatatérről... mit sem törődve az érzéseinkkel....mit sem törődve az álmainkkal. Könnyebb szembeköpni a saját tükörképünket, és egy olyan életet élni, amelyet sohasem akartál, mint sem felvenni a bokszkesztyűt, és harcolni a végsőkig. Azt mondják mindennek a kulcsa az akarat. Azt is mondják, hogy csodák léteznek. Bármit elérhetsz, csak hinned kell benne. De néha nagyon nehéz..... Elengedtem a pillangómat. Mégsem szárnyal.....Talán a problémákat gyökerestül kell megszüntetni. Talán a legjobb alapokat úgy tudom lerakni, ha mindent lerombolok, és elölről kezdem az egész építkezést. Talán a tavasz a legjobb időszak az újrakezdésre. Mindent elsöprő szél, s csak a káosz marad. És én. Azt hiszed, nálam kolbászból van a kerítés, és hercegnő módjára élek. Talán azt hiszed az életem egy tündérmese, és minden nap a szivárvány hullámain lovagolok. Talán azt hiszed az életem könnyű, de a közelében sem jársz kedves barátom. "Stay strong...
botladozva.