szárnyak nélkül.

Csodálatos, mégis ijesztő érzés, amikor kapsz egy lehetőséget, mely féltve őrzött álmaid ösvényére terel. Persze hogy félsz egy kicsit. Ez csak természetes. De érzed, hogy jó lesz. Érzed, hogy ott a helyed. Végre megkaptad az esélyt, amire mindig is vágytál. A hátad mögött hagyni a bosszantó életed még bosszantóbb részleteit. Mindent, és mindenkit.  Igen, kedves barátom, ez most egy új korszak kezdete. Új ország, új nyelv, új emberek, új kultúra, új ételek, új italok, új szokások...majd megőrülök, annyira élvezem ezt az egészet. :) Amikor felszállsz a felhők közé, utoljára még visszagondolsz a múltadra. Lassan egy mázsás kő hullik le, mely eddig a szívedet nyomta....egy apró mosoly kíséretében búcsút intesz annak az embernek, aki voltál. Úgy érzem megtaláltam a Nyugalom szigetét, a harmadikat......Hihetetlen, hogy egyik pillanatról a másikra, egy másik világba csöppentem. Oda, ahol az emberek tisztelik a másikat. Oda, ahol a buszon megköszönik a buszsofőrnek, amiér...

A hétvégén úgy esett, hogy lelkes munkatársaim és én belecsöppentünk egy olyan téma kitárgyalásába, mely megosztotta a csoportot. Természetesen. Férfi és nő. Tűz és víz. Mégsem tudnak egymás nélkül létezni. Van egy dal, mely a nőket érő elnyomást helyezi a középpontba. Fel is csendült, és hímnemű tagjaink heves tiltakozásba kezdtek, mi csak dúdoltuk tovább. Tudták, tudtuk, hogy igazunk van.                                                          "Mit ér egy nő, mondd?!                                          ...