Mindannyiunk vonata robog egy ismeretlen cél felé. Egy csodavilágba, mely álmaink ingatag talajára épült. Oda, ahová mindannyian vágyunk, ám mégsem merünk rálépni az ösvényre....az ösvényre, mely a sasját kis életünk vonatának megállójához vezet. Félünk felszállni rá. Félünk az ismeretlentől....és ez nagy hiba. Persze sokszor vakvágányra kerülünk, vagy lerobbanunk ezen a hosszú úton. Az élet erről szól. Egyetlen gépezet sem működhet tökéletesen. És igenis kell a sok hiba, az őrület, mert nélkülük elfelejtenénk értékelni az apró örömöket, s magát az életet.... Tudod, mit? Nekem sem könnyű. Senkinek sem az. Egy fogaskerék a helyére kerül. Egy vezeték elszakad ugyanazon pillanatban. Örökös körforgás ez. Beszélhetnék itt a sorsról, vagy véletlenekről, de azt hiszem valami többről van itt szó. Rólad. Rólam. Rólunk. És a többikeről. Mindenki a saját életének a kovácsa. Ha akarod, megszerzed. Ha félsz, elveszíted. Ha erős vagy, kibírod. Ha gyenge vagy, eltipor. Ne feledd, minden csak rajt...
botladozva.