Érezted már úgy, hogy a mellkasodon lévő nyomás egyre csak növekszik, s néha már alig kapsz levegőt? Mint mázsás kő nyomja lelked, s kínozza azt. Hiába is próbálsz megszabadulni tőle, nem engedi. Mágnesként vonzod a szenvedést barátom, ezen nincs mit gondolkozni. Újra egy lélekgyilkos vagy. Ahogyan mindig is .... Persze kell a csalódás, meg a hibák, és minden földi jó...tudod, így fejlődik a személyiséged. De, mert ugye mindig van de: amikor fekszel az ágyadban, s azon gondolkodol, most éppen mi is nyomja a lelked, és képtelen vagy szavakba önteni, az már eléggé kellemetlen. Nem értem mi történik velem. Néha rám tör a félelem. Majd beleszédülök, annyira fojtogat a gondolat.....a gondolat, hogy elveszítem. Hogy nem lesz részese zavaros életemnek. Nem kelek majd reggel mellette, s látom csibészes mosolyát. Hogy ezt is elszúrom, ahogy mindent..... Nehéz elfogadnom a hirtelen jött változásokat, melyek felkavarták az életem. Mindent elsöprő forgószél, s azután csak a káosz marad. Újjá...
botladozva.