szárnyak nélkül.

Van az úgy, hogy egyszerűen csak el akarsz menekülni a világ elől. Problémák, melyek rég a szőnyeg alatt vannak, most hirtelen előjönnek, s mázsás kőként sújtanak le rád. Nincs mit tenni, megszoksz, vagy megszöksz alapon, vagy elviseled az összes feszültséget, melyek gyermeteg lelked gyilkolják, vagy elmenekülsz egy olyan helyre, ahol tudod, hogy boldog lehetsz..... Néha jobb megfutamodni bizonyos dolgok elől, és elfelejtkezve róla élvezni egy kicsit az életet, mintsem szenvedni, és eljátszani ugyanazt a műsort minduntalan..... Talán menekülök, talán gyáva vagyok, talán nyuszi v agyok én még az élethez. De tudod mit kedves barátom? Én mindezt élvezem, és ezeknek az örömteli pillanatoknak élek. A holnap még jobb lesz, mert tudom, hogy mellette ébredek. Biztonságban.......Megfelejtkezve a világról, a problémákról, a világ zajáról...... Még mindig fogalma sincs róla, milyen hatással van rám. De legyen ez az én titkom....:) Megyek, és élvezem még a szabadságot, mielőtt újabb ön...

Tudod kedves barátom, szörnyű vallomás következik: nem vagyok boldog..... Hiányzik a régi életem, a régi én. A kedves, aranyos énem, aki néha ugyan kiborult, de jól érezte magát a bőrében. A változás mégsem volt olyan jó ötlet, mint gondoltam. Nem tudom visszacsinálni, és ez a legrosszabb az egészben. Ez a hajó elment, és én vidáman integettem neki. A múltamnak. Belenézek a tükörbe, és egy idegen néz vissza rám. Gyermeteg arcom helyett csak egy megviselt, karikás szemű nőt kapok..... A szeméből a különleges csillogás már rég kihunyt, s csak a belenyugvás az, mely felismerhető. Fura, még a szemem színe is megváltozott. A világosságot a sötétség vette át. Ahogy a lelkemben is. És az üresség. Hiányzik, hogy össze- vissza fecsegjek az embereket kiakasztva, s hogy mosolyogjak a világra. Megkomolyodtam. lenyugodtam......és ez nem jó. Ez nem lehetek én! Nem akarom üldözni a múltam, és fogalmam sincs mi történik velem. Nem ezt akartam, és ez még jobban frusztrál. Hogyan tovább? nem tud...

Harmónia. Nyugalom. Béke. Mindez, s talán még több, mely lelkivilágodra jellemző. De aztán jön egy kisebb szél, mely felerősödik, s forgószélként söpör végig lényeden. Káosz. Ez marad. Hihetetlen, hogy néhány apró dolog mennyire fel tudja kavarni az életem. Kicsit naiv voltam, hogy azt hittem, végre egyenes vágányban folytatódik az utam, s nem lesznek hullámvasutak. Gödrök, melyeknek a mélyére süllyedek .Egyszerűen csak gondtalan életet akartam élni. Nem törődve senkivel, csakis önmagammal. Nem önzőség ez. Dehogyis. csak belefáradtam abba, hogy mindenki kénye- kedve szerint mozgathat, mint egy bábut. Tudod, mit kedves barátom? Igenis önző vagyok. Önző, mert végre nyugodt akarok lenni. Önző, mert a döntéseimet saját magamért hozom meg. Önző, mert tojok mások véleményére. Tessék, itt vagyok. Ki lehet írni a homlokomra, hadd lássa csak az egész világ! Oké, kicsit kiborultam. nagyon is. De per pillanat nem izgat senki véleménye. Már nem bírok agyalni a dolgokon. néhány röpke hónap ut...