szárnyak nélkül.

Harcolok az idővel, melynek homokszemei elképesztő gyorsasággal peregnek. 1 év, és semmi sem változott az életemben...napról napra élek, és nincsenek céljaim....szükségem van a változásra, mely új útra telel majd, és végre boldog lehetek.....

Néha egy erő elhatalmasodik rajtad, és nem ereszt el....próbálsz menekülni, de képtelenségnek tűnik. Gyenge vagy.....és elbuktál. Néha még a legjobbak is összetörve hanyatlanak a földre. Nincs más választás...el kell menni egy távoli helyre, mely új élet reményével kecsegtet számodra. Bármilyen fájdalmas is a búcsú, jobb lesz így. Érzed, ahogyan a változás szele végig söpör testeden...beleremegsz..aztán elmosolyodsz. Igen! Jó döntés volt! A feltörő emlékeket egyszerűen el kell rejtened abba a bizonyos fiókodba, ahol régen is őrizted őket. Újra az lehetsz, aki akkor voltál, amikor olyan akartál lenni, mint amilyen most vagy. Nehéz napok, hetek várnak rád, de megacélozott szívvel vágsz neki az ismeretlennek, és közben új álmokat szövögetsz. Ha menned kell, hát menj! Senki nem tart vissza, hiszen ez a te filmed, és a forgatókönyvet te írod. És csak rajtad áll, hogy happy end lesz e a befejezés....

Ülök a szobámban, és hirtelen rám tör valamiféle különleges erő. Átjárja egész testem, lelkem, és nem enged a hatása elől. Miért éppen most? Hatalmas vágyat kezdek érezni az alkotás iránt, és írni akarok, csak írni......Kezembe veszem a tollam, és a füzetem, és csak úgy ömlenek belőlem a szavak... Hihetetlen érzések törnek rám, és nem bírom abbahagyni....boldoggá tesz az, amit teszek....és ezzel eldőlt volna az életem?  Nincs választásom! Ezt kell tennem!

Szavak, melyek üresen csengeni látszanak...Szívem mélyén kétségek közt gyötrődök...lelkem zavarától néha már élni sem tudok. Miért nem lehet, egyszerűen csak élni....De ma, ma vége mindennek...döntenem kell...muszáj...és valamitől búcsút kell vennem..fájni fog, de megteszem, újra....már megszoktam....és végre vége lesz ennek a kínzó gyötrelemnek..

Hogy boldog vagyok-e?  IGENNNN!!!!! Mi ennek a kitörő örömnek az oka? NEM TUDOM! Hogyan döntök? NEM TUDOM Elmegyek, elmenekülök a problémák elől? MEGLEHET Hülye vagyok? ELKÉPZELHETŐ! Szeretek írni? IMÁDOK! És még mindig boldog vagyok? NANÁ! :)

Igen, félig betelt az a bizonyos pohár. Miért is? Mert elegem van a sors kétértelmű jelzéseiből! És mert tiszta vizet akarok önteni a pohárba! Most! Rögtön!

Ma kicsit elgondolkodtatott bölcs tanárom még bölcsebb szavainak hada. Az élet egy olyan ajándékot ad számunkra melyet teherként cipelünk életünk során. Érző lények vagyunk....képesek vagyunk boldogságot, örömöt, szerelmet,szeretetet, nyugalmat, és olykor szomorúságot, fájdalmat, és csalódást érezni.Ennek ellenére sokszor kívánjuk azt, hogy bár ne éreznénk semmit! Tényleg érzéketlenek akarunk lenni? Afféle lélektelen gépezetek? Sohasem vesszük észre a jó dolgokat az életünkben, mindig csak a negatívumokra összpontosítunk. Az apró örömöknek nagy szerepük van, de nem is figyelünk rájuk. Persze, ha csak egy kicsit is fáj valami, akkor egy világ omlik össze bennünk. Ébredjünk már emberek! Attól még, hogy néha rossz, hatalmas ajándék az érzelem, és szerencsések lehetünk, hogy mi rendelkezhetünk vele. Bár nem tudhatjuk, hogy a minden ízű drazsé melyik darabját kapjuk, de ettől érdekes....a jövő titka......

Vannak napok, amikor a boldogság teljesen átjárja a testem. Engedem, hogy az endorfin eluralkodjon rajtam, és örülök mindennek. Nem kell csoki, stressz oldó keksz, csak egy mosoly az emberek arcán...nekem ennyi is elég. Ma sokkal többet nevettem, mint az elmúlt napokban összevetve. Jól érzem magam a bőrömben. Most. Ma nem láttam, és ez így van jól. Bár emlékei néha befészkelték magukat az elmémbe, de nem hagytam, hogy ott is maradjanak. Harcolok ellene, és nem akarok veszíteni. Nem érne ennyit az egész..... Fürdőzöm a végtelen öröm tengerében, és kíváncsian várom, hogy alakul életem tovább...

Minden új nap valami csodát tartogat számunkra. Lehet nem hiszünk a varázslatban, de ha kitárjuk lelkünk kaput, a levegő szikrázni fog körülöttünk. De mindez, csak álmaimban valósul meg.... Az ébredés megfosztott az örömteli álmok világától, és fájón döbbentem rá, hogy ez tényleg a valóság.... .....mely magában hordozza lényem összes bánatát, szenvedését, a kétségbeesést, a fájdalmakat...... ma láttam egy pillanatra, csak egy pillanatra, de még most is a hatása alatt vagyok..... Most már fáj! A nyomástól a mellkasomban alig kapok levegőt, de végig csinálom. Ki kell bírnom. És a világ nem lesz tanúja  az összeomlásomnak..... álarcot mutatok mindenkinek, mert muszáj. Nem tudhatják, hogy belülről kezdek meghalni......elvesztettem egy darabot lelkemből.....de tudom, hogy jobb így......neki is, és nekem is.. Kibírom, mert ki kell bírnom........

Azt hittem fájni fog, azt hittem bele fogok rokkanni...azt hittem, összetörök lelkileg...De nem ez történt! Hihetetlenül nehéz kő esett le a szívemről, és nem tudom letörölni a mosolyt az arcomról. Tudom, hogy csak játéknak veszi, de én végleg búcsút vettem tőle. Hiszek benne, hogy jobb lesz így. A sors ez egyszer nem fog az utamba sodorni újabb és újabb akadályokat! Szembeszálltam a végzetemmel, és eltűnök az életéből végérvényesen. Csak egy idegen, lelkem szigetén, de az én hajóm már nem fogja célba venni SOHA TÖBBÉ! Nehéz volt,  nagyon is nehéz volt.....de meg kellett tennem. Ő nem érti, kinevet, hogy milyen kis buta vagyok, hiszen nem lehet csak úgy ki törölni azt, aki fontos számodra. Lehetetlen nem létezik, csak nehezen megvalósítható. Lesznek rosszabb napok is, amikor lényének emlékei megrohamoznak majd, vagy ha látom majd őt. De nem hagyom, hogy az érzéseim uralják a testem, lelkem, elmém. Az okos ész, most furfangos volt, és győzött a szív felett. Elindultam a változás...

Ha meg kérdeznék tőlem, mit csináltam az elmúlt napokban, kapásból rávágnám, hogy SEMMIT! Oh, igen a lustaság példaképe is lehetnék. Szép volt, jó volt, de ennyi volt. Haszontalannak lenni, nem a világ legjobb dolga. De senkit nem érdekel mit csinálok....senki nem kíváncsi rám.....senki nem figyel rám...Néha eltűnődöm azon, minek is létezem. Senki vagyok ezen a világon, és ha így folytatom az is leszek.... Miért vagyok képtelen szembeszállni a félelmeimmel? Könnyűnek tűnik, de nem az. A változás kecsegtetőnek tűnik, de magában hordozza a fájdalmakat, a szenvedést, és az ismeretlent is. Senki vagyok, senki voltam, és senki leszek?

Életed egyik nagy lehetősége áll előtted, mégis félsz belevágni. Félsz a kudarcoktól, félsz a csalódásoktól, félsz a fájdalomtól... Lényed egy része el futna messzire, ahol senki nem bánthat. A józan ész itt már nem segít.. Kétségek között gyötrődsz, és nem tudod mit csinálj. Érzed most a döntéseknek súlya van, és nem menekülhetsz mindig önmagad elől, a végzeted elől... Olyan jó lenne újra csak a mindennapoknak élni, kockázatok nélkül, félelmek nélkül...De már rég leléptél erről az ösvényről! Te választottad, így vállalnod kell a következményeket is. De nem könnyű.....rettegsz, jobban, mint valaha.... Ha egy csöpp eszed lenne belevágnál az ismeretlenbe, de a szíved mást sugall, és érzed a mellkasodon is azt a bizonyos nyomást.... Mit fogsz tenni? Csak rajtad áll, senki nem segíthet....Most kell okosan döntened!

Mi lesz, amikor összeeresztenek 5 kicsit bolondos embert? A válasz egyszerű: egy jó kis miki- móka :) A történet 2 kicsit illuminált férfiúval kezdődik, majd hozzájuk csapódik, 2 dilis KKR és végül megérkezik az ötödik elem is. A nosztalgia elengedhetetlen kelléke a hangulat fokozásának, és a régi emlékek még több alkoholt kívánnak maguknak. Az idő múlásával az elméjük már nem a régi, és néha- néha az agy is kihagy.... Hangos kacajok, kitörő nevetések, nagyon sok baki és egyre csak fogy a boros, csak fogy........ Az est végére mindannyian a találkozó okozta örömök vizein hajóznak, és remélik legközelebb is egy csónakba kerülnek. :) Jó volt veletek skacok, és remélem sok ilyen borozós estet tartunk még :)

Az élet akkor hozhatja meg a számodra a rég áhított boldog pillanatokat, amikor nem is számítasz rá. A történet nagyon egyszerű, és nagyon jó dolgok sülhetnek ki belőle. Vegyünk két barátnőt, akik bulizni készülnek. Aztán ott van az egyik nővére, aki csak úgy spontán velük tart. Nem tudják, hogyan alakul az éjszaka, de feltűnően jókedvűek.  A kisugárzásukkal tarolnak, és rögtön 3 idegen srác csapódik hozzájuk. És az este egyre jobb. A jókedv és az öröm nemcsak az alkohol jótékony hatásának tudható, hiszen az ember jó emberek társaságában sohasem szomorú. Nem kell színjáték, nem kell álarc, mert az ember akkor igazán boldog, ha önmaga lehet. :) És lehetsz félig ördög, félig angyal ezek a pillanatok életed részévé vállnak majd, és előkotorhatod a fiókból, ha nosztalgiázni akarsz. Köszönöm csajok, ez nem is hiszitek milyen jó volt nekem! :)

Hatalmas problémákkal küzködöm: fantáziavilágom újra teret nyert az oly sivár életemben, és csak kapkodom a fejem... Bármire ránézek, azonnal ihletet kapok, és csakis alkotni akarok. Nagyon vicces egyébként, hiszen napok óta egy tiszteletre méltó mondat sem hagyta el a tollamat. Nem tudok rájönni, mi az oka, ennek a hirtelen jött kreativitásnak. Soha nem volt ilyen, de leírhatatlan érzés. Boldog vagyok. ...és virulok. ... Jó döntés volt elengednem azt a dolgot az életemből, ami boldogtalanná tett. Új lehetőségek, új álmok, így újra élek...:)

Félünk az ismeretlentől? Nem merünk belevágni az új dolgokba? Úgy érezzük, hogy veszélyes kockáztatni az életünkben? És kit érdekelnek a következmények? Lehet életünk legjobb esélyét szúrjuk el, csak mert félünk... Merjünk már élni! Nyissuk ki a szívünk, és hallgassuk nyugtató dallamát! :) Mit súg nekünk? Furcsa titkokat az életről, és az álmainkról. Ez egyszer hallgassunk rá! Az ész lehet okosabb, de az ő tanácsaitól nem leszünk boldogabbak. Akarjunk már egy kicsit boldogak lenni! Ne éljünk az elménk börtönében! Ha végre a boldogság hajóin evezünk, döbbenten tapasztalhatjuk, hogy nem is olyan szörnyű a szívünk után bandukolni. Lehet, hogy fejjel megyünk a falnak, és csak fájó sebeket kapunk, de ezt nem tudhatjuk előre. És ha mégiscsak happy end lesz a vége, akkor teljes szívünkből mondhatjuk, hogy igenis megérte. És akkor az ismeretlent ismerős barátként üdvözölhetjük! :)