Napsütés. Nyugalom. Főzés. Mosás. takarítás. Süteményillat. Móka. Kacagás. Munkamánia. Úgy érzem otthon vagyok. Vegyes érzésekkel indultam útnak. 5 hét. Távol a megszokottól. Minden percét élvezem. Imádom az itteni embereket. Olyan békések. Mosoly ül az arcukon, még ha nincs is minden rendben. Azt mondják : " Semmi sem biztos, csak ami elmúlt! " És igazuk van. Olyan dolgok miatt parázunk, amik meg sem történtek. Félünk az újtól, és nem merünk változtatni. Egyszerűen betojik vagyunk. Tudod mit, kedves barátom? Ösztönzően hat rám ez a város. A sok zöld fa, rózsák mindenhol, annyira varázslatos..... Szinte már idilli. Boldog vagyok. Mosolygok. Megtanultam értékelni az élet apró örömeit. Persze nem tökéletes, tévedésbe ne ess. Semmi sem az.... Egy különös hiányérzet van bennem, amely gyakran megőrjít. Idővel jobb lesz, s egyszer talán teljes leszek... Szükségem volt arra, hogy kiszakadjak a megszokott a megszokott környezetből. Új város. Új arcok. Új munka. Új arcok. Új test...
botladozva.